1Ne [1†] ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és [2†] a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
6Ne [3†] adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
7Kérjetek és adatik néktek; [4†] keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
9Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia [5†] kenyeret kér tőle, követ ád néki?
10És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
11Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok [6†] jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!
12A mit akartok azért, hogy az emberek ti [7†] veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13Menjetek be [8†] a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14Mert szoros az a kapu és [9†] keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15Őrizkedjetek pedig a [10†] hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de [11†] belől ragadozó farkasok.
16Gyümölcseikről [12†] ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17Ekképen minden jó fa [13†] jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, [14†] kivágattatik és tűzre vettetik.
20Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
21Nem [15†] minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! [16†] nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek [17†] titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, [18†] és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27És ömlött az eső, [19†] és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, [20†] álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, [21†] és nem úgy, mint az írástudók.