A Máté írása szerint való szent evangyéliom 8:1-34 KARB1908 - Bible AI

¹Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt.

²És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.

³És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.

⁴És monda néki Jézus: [1†] Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, [2†] mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet [3†] Mózes rendelt, bizonyságul nékik.

⁵Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, [4†] egy százados méne hozzá, kérvén őt,

⁶És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.

⁷És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.

⁸És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.

⁹Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.

¹⁰Jézus pedig, a mikor ezt [5†] hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.

¹¹De mondom néktek, hogy sokan eljőnek [6†] napkeletről és napnyugatról, és letelepednek [7†] Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:

¹²Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső [8†] sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.

¹³És monda Jézus a századosnak: Eredj el, [9†] és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.

¹⁴És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak [10†] napa fekszik és lázas.

¹⁵És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.

¹⁶Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;

¹⁷Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: [11†] Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.

¹⁸Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, [12†] parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.

¹⁹És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek [13†] téged, akárhova mégy.

²⁰És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának [14†] nincs hová fejét lehajtani.

²¹Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, [15†] hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.

²²Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.

²³És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai.

²⁴És ímé nagy háborgás lőn [16†] a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.

²⁵És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.

²⁶És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? [17†] Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség.

²⁷Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.

²⁸És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok [18†] tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.

²⁹És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, [19†] Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt [20†] meggyötörj minket?

³⁰Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.

³¹Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!

³²És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.

³³A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala.

³⁴És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.