A királyokról írt I. könyv 1:1-53 KARB1908 - Bible AI

¹Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.

²És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, a ki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.

³Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem [1†] városából való Abiságot, [2†] a kit el is hozának a királyhoz.

⁴És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré őt.

⁵Adónia pedig, [3†] Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven előtte járó férfiakat.

⁶Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és őt Haggit szülte volt Dávidnak Absolon [4†] után.

⁷És tanácskozék Joábbal, [5†] Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak.

⁸De Sádók pap, meg Benája, [6†] a Jójada fia, és Nátán [7†] próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erős vitézei nem állottak Adónia mellé.

⁹Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és egyéb kövér barmokból a Zohélet kősziklánál, a mely a Rógel forrása mellett [8†] volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit;

¹⁰De Nátán prófétát és Benáját és amaz erős [9†] vitézeket és Salamont, az ő atyjafiát nem hívá el.

¹¹Szóla akkor Nátán [10†] Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit?

¹²Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét.

¹³Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem [11†] esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia?

¹⁴És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.

¹⁵És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnemből való Abiság [12†] szolgál vala a királynak.

¹⁶És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz?

¹⁷Felele néki Bethsabé: Édes uram, te [13†] megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, [14†] a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe.

¹⁸És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz erről semmit.

¹⁹Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak [15†] minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.

²⁰Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, ő utána.

²¹De ha az én uram, a király, az ő atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bűnösök.

²²És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta [16†] megérkezék.

²³És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király előtt, arczczal a földre leborulván.

²⁴És monda Nátán: Uram király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és ő üljön az én királyi székembe?

²⁵Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek [17†] hadnagyait és Abjátár papot: és ímé ők esznek és isznak ő előtte, és immár azt kiáltották: Éljen Adónia király!

²⁶Engem [18†] pedig, a ki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.

²⁷Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben az ő holta után.

²⁸És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, a ki beméne a király eleibe, és megálla a király előtt.

²⁹És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, a ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból,

³⁰Hogy a miképen megesküdtem néked [19†] az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem.

³¹És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre leborulván, és magát meghajtván a király előtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!

³²Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók [20†] papot és Nátán prófétát és Benáját, [21†] Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe.

³³És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá őt Gihonba;

³⁴És kenje őt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen [22†] Salamon király!

³⁵És jőjjetek fel onnét ő utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és ő uralkodjék én helyettem; mert immár meghagytam néki, hogy ő legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.

³⁶Felele akkor Benája, [23†] a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene is.

³⁷A miképen vele volt az Úr az én urammal, a királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ő királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél.

³⁸Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a [24†] Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék őt Gihonba.

³⁹És vevé Sádók [25†] pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont; [26†] azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király!

⁴⁰És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.

⁴¹És Adónia is meghallotta [27†] és vendégei is mind, a kik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj és mozgás a városban?

⁴²És a mikor ő még szólana, ímé megérkezék Jonathán, [28†] az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jőjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz.

⁴³Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királylyá.

⁴⁴És elküldötte ő vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada [29†] fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és őt a király öszvérére ülteték,

⁴⁵És Sádók [30†] pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel őt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettől zendült meg a város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok.

⁴⁶És immár be is ült Salamon az országnak királyi székibe;

⁴⁷És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé [31†] a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő székit a te székednél. És meghajtá magát a király az ő ágyán.

⁴⁸És ekképen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim láttára helyettem üljön az én királyi székemben.

⁴⁹Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.

⁵⁰De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak [32†] szarvait.

⁵¹Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az ő szolgáját fegyverrel.

⁵²És monda Salamon: Ha jámbor lészen, egy hajszál [33†] fejéről le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik ő benne, [34†] meg kell halnia.

⁵³Elkülde azért Salamon király, és elhozák őt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király előtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.