A királyokról írt I. könyv 11:1-43 KARB1908 - Bible AI

¹Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül [1†] a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait,

²Olyan népek közül, a kik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek [2†] hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel.

³És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták [3†] az ő szívét.

⁴És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, a mint az ő atyjának, Dávidnak szíve.

⁵Mert Salamon követi vala Astoretet, a [4†] Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát.

⁶És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja.

⁷Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, [5†] a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és [6†] Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának.

⁸És ekképen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel, a kik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak.

⁹Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, a ki [7†] megjelent volt néki kétszer is,

¹⁰És azt parancsolta [8†] volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatját.

¹¹Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem őrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, a melyeket parancsoltam néked: [9†] elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a [10†] te szolgádnak.

¹²Mindazáltal míg élsz, nem cselekeszem ezt Dávidért, a te atyádért; hanem a te fiadnak kezétől szakasztom el azt.

¹³De nem szakasztom el az egész birodalmat; hanem [11†] egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én szolgámért és Jeruzsálemért, a melyet magamnak választottam.

¹⁴És ellenséget támaszta az Úr Salamonra, az Edombeli Hadádot, a ki az Edombeli királyi nemből való vala.

¹⁵Mert mikor Dávid az Edomiták ellen ment volt, és Joáb, a sereg fővezére elment volt a megöletteknek temetésére, és levágott [12†] minden férfiú nemet Edomban, —

¹⁶Mert hat hónapig volt ott Joáb az egész Izráellel, míg minden férfiúi nemet ki nem vesztett Edomban, —

¹⁷Akkor szaladott vala el Hadád és vele együtt valami Edomiták az ő atyjának szolgái közül ő vele, bemenvén Égyiptomba. Hadád pedig akkor még kis gyermek volt.

¹⁸Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjök vévén a Páránbeli férfiak közül, bemenének Égyiptomba a Faraóhoz, az Égyiptombeli királyhoz, a ki házat ada néki, és ételt, italt szolgáltata néki, és jószágot is ada néki.

¹⁹Igen kedvében lőn azért Hadád a Faraónak, úgyannyira, hogy feleségül adá néki az ő feleségének hugát, Táfnes királyasszonynak hugát.

²⁰És a Táfnes huga szülé néki Génubátot, az ő fiát, és elválasztá azt Táfnes a Faraó házában, és Génubát ott volt a Faraó házában, a Faraó fiai között.

²¹Mikor pedig Hadád meghallotta Égyiptomban, hogy Dávid elaludt az ő atyáival, és hogy Joáb is, a seregnek fővezére, meghalt, monda Hadád a Faraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én földembe.

²²És felele néki a Faraó: Mi nélkül szűkölködöl én nálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkül nem szűkölködöm, de kérlek bocsáss el engem.

²³És támaszta az Isten néki más ellenséget is, Rézont, az Eljada fiát, a ki elfutott vala Hadadézertől, [13†] a Sóbabeli királytól, az ő urától.

²⁴És hadakozó férfiakat gyűjtött maga mellé, és ő vala a sereg hadnagya, mikor megölé őket Dávid; azután Damaskusba menvén ott lakának, és uralkodának Damaskusban.

²⁵És ellensége volt Izráelnek Salamonnak egész életében, a nyomorúságon kivül, a melyet Hadád szerze, és gyűlölte Izráelt, és uralkodott Siriában.

²⁶Azután Jeroboám, [14†] a Nébát fia, Seredából való Efrateus, — a kinek anyja Sérua, egy özvegy asszony volt — a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen.

²⁷Annak pedig, a miért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az ő atyjának, a Dávid városának romlását;

²⁸Jeroboám erős férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, reá bízá a József háza [15†] gondviselésének egész terhét.

²⁹És történt ebben az időben, hogy mikor kiment egyszer Jeroboám Jeruzsálemből, találkozék az úton Ahijával, a Silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezőn együtt.

³⁰És megragadván Ahija az új ruhát, a mely azon volt, hasítá azt tizenkét [16†] részre.

³¹És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt; mert ezt mondja az [17†] Úr, Izráel Istene: Ímé elszakasztom ez országot Salamon kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget;

³²Egy nemzetséget hagyok [18†] pedig ő nála az én szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálem városáért, a melyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közül,

³³Még pedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Kámost, a Moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, a mi tetszett volna az én szemeimnek: az én rendelésimet és végzéseimet, a mint Dávid, az ő atyja.

³⁴De nem veszem el az egész birodalmat az ő kezétől, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, [19†] Dávidért az én szolgámért, a kit választottam; mivelhogy megőrizte az én parancsolatimat és rendeléseimet;

³⁵Hanem az ő fiának [20†] kezétől már elveszem a királyságot, és néked adom azt, tudniillik a tíz nemzetséget.

³⁶Az ő fiának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak, az én szolgámnak legyen előttem [21†] szövétneke mindenkor Jeruzsálemben, a városban, a melyet magamnak választottam, hogy ott helyheztessem az én nevemet.

³⁷Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindenekben a te lelkednek kívánsága szerint, és király lész [22†] az Izráelen.

³⁸És ha te minden [23†] parancsolatimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, a mi tetszik nékem, megőrizvén az én rendelésimet és parancsolatimat, a mint Dávid, az én szolgám cselekedett: én veled leszek, és építek néked állandó házat, a mint Dávidnak építettem, és néked adom az Izráelt.

³⁹És [24†] megsanyargatom ezért a Dávid magvát: de még sem [25†] örökre.

⁴⁰Igyekezik vala pedig Salamon megölni [26†] Jeroboámot; ezért felkelvén Jeroboám, futa [27†] Égyiptomba, Sésákhoz, az Égyiptombeli királyhoz, és ott volt Égyiptomban, Salamon haláláig.

⁴¹Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, a melyeket cselekedett, és bölcsesége avagy nem írattattak-é meg a Salamon [28†] cselekedeteiről írott könyvben?

⁴²Az az idő pedig, a melyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izráelen: negyven [29†] esztendő.

⁴³És elaluvék Salamon az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyjának, Dávidnak [30†] városában. És Roboám, az ő fia uralkodék helyette.