A királyokról írt I. könyv 19:1-21 KARB1908 - Bible AI

¹És Akháb [1†] elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan [2†] ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.

²És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék [3†] velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.

³A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, [4†] a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját.

⁴Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most [5†] óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!

⁵És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj [6†] fel, egyél.

⁶És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.

⁷És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.

⁸És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven [7†] nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.

⁹És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?

¹⁰Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat [8†] lerontották, és a te prófétáidat [9†] fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra [10†] keresnek.

¹¹És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az [11†] Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem [12†] vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.

¹²És a földindulás után tűz jöve, de nem [13†] volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.

¹³És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz [14†] itt Illés?

¹⁴És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.

¹⁵És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá [15†] Hazáelt Siriában;

¹⁶És Jéhut, [16†] a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.

¹⁷És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt [17†] Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg.

¹⁸De meghagyok Izráelben hétezer embert: [18†] minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.

¹⁹És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá [19†] veté.

²⁰És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután [20†] követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?

²¹És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.