A királyokról írt I. könyv 21:1-29 KARB1908 - Bible AI

¹És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szőlője volt Jezréelben, Akhábnak, [1†] Samaria királyának a háza mellett.

²És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és néked érette jobb szőlőt adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzül adom meg az árát.

³És felele Nábót Akhábnak: Isten őrizzen, hogy [2†] néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.

⁴Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet szólott néki a Jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ő ágyára, és arczát a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret.

⁵Hozzá menvén az ő [3†] felesége Jézabel, monda néki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel?

⁶És ő monda néki: Mert ama Jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám néki: Add nékem a te szőlődet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szőlőt adok néked érette, ő pedig azt mondta: Nem adom néked az én szőlőmet.

⁷Akkor monda néki Jézabel, az ő felesége: Te bírod-é most az Izráel királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd néked adom a Jezréelbeli Nábót szőlőjét.

⁸És levelet írt Akháb nevével, a melyet megpecsételt az ő gyűrűjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a főembereknek, a kik Nábóttal egy városban laktak;

⁹És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek bőjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére;

¹⁰És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, [4†] mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon.

¹¹És ekképen cselekedének a vének és a főemberek, a kik az ő városában laktak, a mint Jézabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben megírta, a melyet nékik küldött;

¹²Bőjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére.

¹³Előjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért őt a városból, és megkövezék, és meghala.

¹⁴Azután megizenék Jézabelnek, mondván: Megköveztetett [5†] Nábót, és meghalt.

¹⁵Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szőlőjét, a melyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.

¹⁶És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja.

¹⁷Akkor szóla az Úr Thesbites [6†] Illésnek, mondván:

¹⁸Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, a ki Samariában lakik, ímé ott van a Nábót szőlőjében, a melybe lement, hogy azt elfoglalja;

¹⁹És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek [7†] nyalják fel a te véredet is!

²⁰És monda Akháb Illésnek: Megint rám találtál [8†] ellenségem? És ő monda: Rád találtam; mert te magadat mindenestől arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemei előtt.

²¹Ímé, azt mondja az Úr: Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom [9†] Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben;

²²És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, [10†] a Nébát fiának házát, és mint Baásának, [11†] az Ahija fiának házát azért, a miért haragra ingerlettél engem, és a miért bűnbe ejtetted az Izráelt.

²³És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek [12†] eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt;

²⁴Azt, a ki Akháb házából a városban hal meg, az ebek [13†] eszik meg; azt pedig, a ki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg.

²⁵Mert bizonyára nem volt Akhábnak mássa, a ki magát arra adta volna, hogy csak [14†] gonoszságot cselekedjék az Úr szemei előtt, a melyre az ő felesége, Jézabel [15†] ösztökélé őt.

²⁶Mert igen útálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a szerint, a mint cselekedének az Emoreusok, a kiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai előtt.

²⁷Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, [16†] megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és bőjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala.

²⁸És szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:

²⁹Nem láttad-é, hogy Akháb hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az [17†] ő életében, hanem csak az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára.