A királyokról írt I. könyv 22:1-54 KARB1908 - Bible AI

¹És három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a Siriabeliek és az Izráel között.

²De a harmadik [1†] esztendőben aláméne Josafát, Júda királya az Izráel királyához,

³Akkor monda az Izráel királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy Rámoth [2†] Gileád a miénk? És mi hallgatunk és nem veszszük vissza azt Siria királyától?

⁴És monda Josafátnak: [3†] Feljössz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izráel királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid.

⁵És monda Josafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde [4†] után.

⁶És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjek-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel; mert az Úr kezébe adja azt a királynak.

⁷És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk?

⁸És monda az Izráel királya Josafátnak: Még van egy férfiú, a ki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem [5†] jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszéljen így a király!

⁹És előszólíta az Izráel királya egy udvariszolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát.

¹⁰És ott ült az Izráel királya [6†] és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Samaria kapuja előtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük.

¹¹És Sédékiás, a Kénaána fia, vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, míg meg nem emészted őket.

¹²És a próféták is mindnyájan ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert azt az Úr a király kezébe adja.

¹³A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.

¹⁴Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az [7†] Úr mondánd nékem.

¹⁵És mikor a királyhoz ment, monda néki a király: Mikeás! elmenjünk-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Ő pedig monda néki: Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja azt a királynak.

¹⁶És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az [8†] igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?

¹⁷És monda: Látám az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, a melyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek urok? Térjen vissza kiki az ő házához békességben.

¹⁸És monda az Izráel királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-é néked, [9†] hogy soha jót nékem nem jövendöl, hanem csak rosszat.

¹⁹És monda Mikeás: Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az [10†] Urat az ő székiben ülni, és az egész mennyei sereget az ő jobb- és balkeze felől mellette állani.

²⁰És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.

²¹Akkor előjőve egy [11†] lélek, a ki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Miképen?

²²És felele: Kimegyek és [12†] hazug lélek leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor monda az Úr: Csald meg és győzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.

²³Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.

²⁴Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arczul [13†] csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna én tőlem az Úrnak lelke, hogy csak néked szólana?

²⁵És monda Mikeás: Ímé meglátod azon a napon, a mikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, [14†] hogy elrejtőzhess.

²⁶Az Izráel királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza őt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához;

²⁷És mondjad: Ezt mondja a király: Vessétek ezt a tömlöczbe, és tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.

²⁸Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, [15†] nem az Úr szólott én általam. Azután monda: Halljátok ezt meg minden népek!

²⁹És felvonult az Izráel királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád ellen.

³⁰És monda az Izráel királya Josafátnak: Megváltoztatom [16†] ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izráel királya, és úgy méne a viadalra.

³¹Siria királya pedig megparancsolá az ő szekerei harminczkét fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinynyel, se nagygyal, hanem egyedül csak az Izráel királya ellen vívjatok.

³²És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izráel királya; és reá rohanván vívának ellene. De Josafát elkezdett kiáltani.

³³Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.

³⁴Egy ember pedig csak úgy találomra kilövé az ő kézívét, és találá az Izráel királyát [17†] a pánczél és a kapocs között. És ő monda a kocsisának: Fordulj meg és vigy ki engem a táborból, mert megsebesültem!

³⁵És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és a király az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen, és meghalt este felé, és a vér a sebből a szekérbe csorgott.

³⁶És kikiálták napnyugotkor a táborban, mondván: Minden ember menjen haza a maga városába és földjébe!

³⁷És meghalt a király és visszavitetvén Samariába, eltemeték a királyt Samariában.

³⁸És mikor mosták az ő szekerét a Samaria mellett lévő tóban: az [18†] ebek nyalták az ő vérét, és paráznák fürödtek ott, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt.

³⁹Akhábnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, az elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, a melyeket épített, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

⁴⁰És elaluvék Akháb az ő atyáival; és uralkodék ő utána fia, Akházia.

⁴¹És Josafát, az Asa fia lett királylyá Júdában, Akhábnak, az Izráel királyának negyedik esztendejében.

⁴²És Josafát harminczöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya.

⁴³És jára Asának, az ő atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, a mi az Úr szemei előtt kedves.

⁴⁴Csakhogy a magaslatokat [19†] nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon.

⁴⁵És békességben élt Josafát az Izráel királyával.

⁴⁶Josafátnak egyéb dolgai pedig és az ő ereje, a melylyel cselekedett, és a melylyel hadakozott, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?

⁴⁷A férfi [20†] paráznákat is, a kik még megmaradtak volt az ő atyjának, Asának idejéből, kiűzte az országból.

⁴⁸Akkor nem volt király Edomban, hanem csak [21†] helyettes király.

⁴⁹És Josafát Társis hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el; mert [22†] a hajók összetörtek [23†] Esiongáberben.

⁵⁰Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon; de Josafát nem [24†] akará.

⁵¹És elaluvék Josafát az ő atyáival; és eltemetteték az ő atyáival az ő atyjának, Dávidnak városában; és az ő fia, Jórám, uralkodék helyette.

⁵²Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izráelben két esztendeig.

⁵³És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, [25†] a Nébát fiának útján, a ki bűnbe ejté az Izráelt;

⁵⁴És szolgála a Baálnak, [26†] és azt imádá és haragra indítá az Urat, Izráel Istenét, mint a hogy az ő atyja cselekedett.