A királyokról írt I. könyv 8:1-66 KARB1908 - Bible AI

¹Akkor összegyűjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék [1†] a Dávid városából, mely a Sion.

²És felgyűlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a [2†] hetedik hónap.

³Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,

⁴És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok [3†] és a Léviták.

⁵És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely ő hozzá gyűlt, megyen vala ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.

⁶És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére [4†] a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.

⁷Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat [5†] a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről.

⁸És a rudak [6†] olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.

⁹És nem volt egyéb a ládában, mint csak [7†] a két kőtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földéből.

¹⁰Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd [8†] tölté be az Úrnak házát,

¹¹Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert [9†] az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.

¹²Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék [10†] ködben.

¹³Építve építettem házat néked lakásul; helyet, a hol örökké lakjál.

¹⁴Azután megfordult a király, és megáldá [11†] Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott.

¹⁵És monda: Áldott [12†] legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette, mondván:

¹⁶Attól a naptól fogva, [13†] a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ő legyen az én népem, Izráel felett.

¹⁷És ámbár [14†] az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének;

¹⁸De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;

¹⁹Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, [15†] a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.

²⁰És beteljesíté az Úr az ő beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének.

²¹És helyet szerzettem ott a ládának, a melyben az Úrnak [16†] szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptom földéből.

²²És oda állott [17†] Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,

²³És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te előtted teljes szívvel járnak;

²⁴A ki megtartottad [18†] azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik.

²⁵Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból [19†] való férfiú el nem fogy én előttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál.

²⁶Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.

²⁷Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és [20†] az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.

²⁸De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad [21†] a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon;

²⁹Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: Ott lészen [22†] az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen.

³⁰És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!

³¹Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban:

³²Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején [23†] teljék a mit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.

³³Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ő ellenségeitől, [24†] mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban:

³⁴Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál az ő atyáiknak.

³⁵Mikor berekesztetik [25†] az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mert te szorongatod őket:

³⁶Te hallgasd meg [26†] őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet örökségül adtál a te népednek.

³⁷Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg [27†] kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok:

³⁸A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:

³⁹Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő útai szerint, [28†] a mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét.

⁴⁰Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak.

⁴¹Sőt még az idegen is, [29†] a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért;

⁴²(Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), [30†] és eljövén imádkozánd e házban:

⁴³Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, a melyet én építettem.

⁴⁴Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, fordulván [31†] az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek:

⁴⁵Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.

⁴⁶Ha te ellened vétkezéndenek, — mert nincsen ember, [32†] a ki ne vétkeznék — és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, a kiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;

⁴⁷És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!

⁴⁸És megtéréndenek te hozzád teljes szívökből és lelkökből, az ő ellenségöknek földében, a kik őket fogva elvitték, és imádkozándanak [33†] hozzád az ő földöknek [34†] útja felé fordulva, a melyet adtál az ő atyáiknak, és e város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:

⁴⁹Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;

⁵⁰És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, [35†] a kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;

⁵¹Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, [36†] a vaskemencze közepéből,

⁵²Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak.

⁵³Mert te különválasztottad őket magadnak örökségül [37†] a földnek minden népei közül; a miképen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!

⁵⁴És mikor elvégezte Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétől.

⁵⁵És felállván megáldá [38†] az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván:

⁵⁶Áldott legyen az Úr, a ki nyugodalmat adott az ő népének, az Izráelnek, minden ő beszéde szerint, [39†] csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, a melyeket szólott Mózes, az ő szolgája által.

⁵⁷Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk,

⁵⁸Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, a melyeket a mi atyáinknak parancsolt.

⁵⁹És ezek a szavak, a melyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben,

⁶⁰Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az [40†] Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más.

⁶¹És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképen e mai napon.

⁶²És a király és az egész Izráel ő vele, áldozatokat [41†] áldozának az Úr előtt.

⁶³És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer [42†] ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai.

⁶⁴Ugyanazon napon szentelé fel a király a középső pitvart, mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr előtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére.

⁶⁵És Salamon ünnepet [43†] szerze ebben az időben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyűlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, hét napig és újra hét napig, azaz tizennégy napig.

⁶⁶És a nyolczadik napon elbocsátá a [44†] népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, [45†] Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével.