A királyokról írt II. könyv 17:1-41 KARB1908 - Bible AI

¹Akháznak, a Júda királyának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Hóseás, az Ela fia, Samariában Izráelen, kilencz esztendeig.

²És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt; de nem annyira, mint Izráel ama királyai, a kik előtte éltek.

³Ez ellen jött [1†] fel Salmanassár, Assiria királya, és szolgájává lett Hóseás, és adót fizetett néki.

⁴De mikor Assiria királya megtudta, hogy Hóseás pártot ütött ellene és követeket küldött Suához, Égyiptom királyához, az évenkénti adót pedig nem küldötte meg Assiria királyának: elfogatta őt Assiria királya és börtönbe vetette.

⁵És felméne az assiriai király az egész ország ellen, és feljövén Samaria ellen, azt három esztendeig ostromolta.

⁶És Hóseásnak kilenczedik [2†] esztendejében bevette Assiria királya Samariát, és elhurczolta az Izráelt Assiriába; és Halában és Háborban a Gózán folyó mellett, és a Médek városaiban telepítette le őket.

⁷Ez pedig [3†] azért történt, mert az Izráel fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenök ellen, a ki őket kihozta Égyiptom földéből, a Faraónak, az égyiptomi királynak kezéből, és idegen isteneket tiszteltek.

⁸És jártak a pogányok [4†] szerzésekben, a kiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai elől, és úgy cselekedtek, mint az Izráel királyai.

⁹És alattomban oly dolgokat cselekedtek az Izráel fiai, a melyek ellenére voltak az Úrnak, az ő Istenöknek, és építettek magoknak [5†] magaslatokat minden városaikban, az őrtornyoktól a kerített városokig.

¹⁰És emeltek magoknak faragott képeket és Aserákat minden magas halmokon és minden [6†] zöld fa alatt.

¹¹És ott tömjéneztek minden magaslaton, mint a pogányok, a kiket az Úr kiűzött volt előlök, és gonosz dolgokat cselekedtek, a melyekkel az Urat haragra indították.

¹²És a bálványoknak szolgáltak, a kik felől az Úr azt [7†] parancsolta volt nékik: Ezt ne cselekedjétek.

¹³És mikor bizonyságot tett az Úr Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka [8†] által, ezt mondván: Térjetek meg [9†] a ti gonosz útaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, a melyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és a melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által:

¹⁴Akkor nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették az ő nyakokat atyáik makacssága [10†] szerint, a kik nem hittek az Úrban, az ő Istenökben.

¹⁵Sőt megvetették az ő rendeléseit és szövetségét, [11†] a melyet atyáikkal kötött, és az ő bizonyságtételeit, a melyekkel megintette őket, és hiábavalóságot követvén, magok is hiábavalókká lettek, és a körültök való pogányok után indultak, a kik felől pedig azt parancsolta nékik az Úr, hogy azokat ne utánozzák.

¹⁶És elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek minden parancsolatját, és öntött képeket csináltak magoknak, két borjút és készítettek Aserát, és meghajlottak az ég minden [12†] seregei előtt, és a Baált tisztelték.

¹⁷És átvitték fiaikat és [13†] leányaikat a tűzön, jövendőket mondtak és varázslást űztek, és magokat [14†] teljesen eladták a bűnnek az Úr bosszantására.

¹⁸Azért igen megharaguvék az Úr Izráelre, és elveté őt [15†] színe elől; és semmi nem maradt meg, hanem csak a Júda [16†] nemzetsége egyedül.

¹⁹Sőt még a Júda sem őrizte meg az Úrnak, az ő Istenének [17†] parancsolatait, hanem az Izráel szerzésiben jártak, úgy cselekedvén, mint azok.

²⁰Elidegenült [18†] azért az Úr az egész Izráel magvától, és megsanyargatta őket, és a kóborlók kezébe adta őket, mígnem mind elvetette az ő szemei elől;

²¹Mert elszakasztotta Izráelt [19†] a Dávid házától, és királylyá tevék Jeroboámot, a Nébát fiát. És Jeroboám elcsalta az Izráelt az Úrtól, és igen nagy vétekbe ejtette őket.

²²És [20†] az Izráel fiai követték Jeroboám minden bűnét, a melyeket elkövetett, és nem távoztak el azoktól;

²³Míglen elveté az Úr az ő színe elől az Izráelt, a mint megmondotta minden ő szolgái, a próféták [21†] által. Így hurczoltatott el fogságra az Izráel az ő földéből Assiriába mind e mai napig.

²⁴És más népet telepített be Assiria királya [22†] Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállítá őket Samaria városaiba az Izráel fiai helyett, a kik birtokba vették Samariát, és annak városaiban laktak.

²⁵És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott reájok, [23†] a melyek többet megöltek közülök.

²⁶Mondának azért Assiria királyának: A pogányok, a kiket ide hoztál és Samaria városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájok, a melyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját.

²⁷Parancsola azért Assiria királya, mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, a kiket onnét elhoztatok, a ki menjen el és lakjék ott, és tanítsa meg őket ama föld Istene tiszteletének módjára.

²⁸És elméne egy a papok közül, a kiket Samariából elvittek volt, és [24†] lakék Béthelben, és megtanította őket, hogy mikép tiszteljék az Urat.

²⁹De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának, és behelyezték azokat a magaslatok házaiba, a melyeket a Samaritánusok építettek, mindenik nemzetség a maga városában, a melyben lakott.

³⁰A Babilonból való férfiak csinálták a Sukkót-Benótot, a Kutból való férfiak csinálták a Nérgelt, és a Hámátból való férfiak az Asimát csinálták;

³¹A Háveusok pedig a Nibeházt és a Tartákot csinálták, míg a Sefárvaimbeliek tűzzel égették meg az ő magzatjaikat [25†] az Adraméleknek és Anaméleknek, a Sefárvaimbeliek isteneinek.

³²De miután az Urat is tisztelték, a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegéből, a kik ő érettök áldoztak a magaslatok házaiban.

³³Így tisztelték az Urat és szolgálták az ő isteneiket is, ama népek szokása szerint, a kik közül elhozták volt őket.

³⁴És mind e mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekesznek; nem tisztelik igazán az Urat, és nem cselekesznek az ő rendeléseik és szokásuk szerint, sem pedig ama törvény és parancsolat szerint, a melyet az Úr parancsolt a Jákób fiainak, a kiknek az [26†] Izráel nevet adta.

³⁵És a kikkel az Úr szövetséget kötött, és megparancsolta nékik, mondván: Ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne imádjátok őket, és ne szolgáljatok és ne áldozzatok nékik;

³⁶Hanem csak az Urat tiszteljétek, őt imádjátok és néki áldozzatok, a ki titeket kihozott az Égyiptom földéből nagy [27†] erővel és kinyújtott karral.

³⁷És őrizzétek meg az ő rendeléseit, ítéleteit, törvényét és parancsolatját, a melyeket megírt néktek, azokat cselekedvén minden időben, és idegen isteneket ne tiszteljetek;

³⁸És el ne felejtkezzetek a kötésről, a melyet veletek tettem, és ne tiszteljetek idegen isteneket;

³⁹Hanem az Urat tiszteljétek, a ti Isteneteket, és ő megszabadít titeket minden ellenségetek kezéből.

⁴⁰De ezek [28†] nem engedelmeskedtek, hanem előbbi szokásaik szerint cselekedtek.

⁴¹Így tisztelték ezek a pogányok az Urat és szolgálták az ő bálványaikat, és így [29†] cselekedtek az ő fiaik és unokáik is, a mint az ő eleik cselekedtek, mind e mai napig.