A királyokról írt II. könyv 18:1-37 KARB1908 - Bible AI

¹És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának harmadik esztendejében kezdett [1†] uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia.

²Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Abi, a Zakariás leánya.

³És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, a mint az ő atyja, Dávid cselekedett [2†] volt.

⁴Ő rontotta le a magaslatokat, [3†] törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érczkígyót is, a melyet Mózes [4†] csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak.

⁵Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló [5†] Júda minden királyai között sem azok között, a kik ő [6†] előtte voltak.

⁶Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle, és megőrizte az ő parancsolatait, a melyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala.

⁷És vele volt az Úr mindenütt és a hova csak ment, előmenetele volt. És elszakadt [7†] Assiria királyától, és nem szolgált néki.

⁸Megverte a Filiszteusokat is egész Gázáig és határukat, az őrtornyoktól a kerített városokig.

⁹Ezékiás királynak negyedik esztendejében — a mely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának hetedik esztendeje — feljött [8†] Salmanassár, Assiria királya Samaria ellen, és megszállotta azt;

¹⁰És elfoglalta három esztendő mulva, Ezékiás hatodik esztendejében — ez Hóseásnak, az Izráel királyának kilenczedik esztendeje — ekkor vették be Samariát.

¹¹És elhurczolta Assiria királya az Izráelt Assiriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé, és a Médeusok városaiba;

¹²Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenöknek szavára, hanem megszegték [9†] az ő szövetségét, mindazokat, a melyeket Mózes, az Úr szolgája parancsolt vala; sem nem hallgattak rájok, sem nem cselekedték azokat.

¹³Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, [10†] Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat.

¹⁴Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Assiria királyához Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, [11†] térj el én rólam; a mit rám vetsz, elviselem! És Assiria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz tálentom ezüstöt és harmincz tálentom aranyat vetett ki.

¹⁵És Ezékiás oda adott minden ezüstöt, a mely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között.

¹⁶Ugyanebben az időben fosztotta meg Ezékiás az Úr templomának ajtajait és az ajtók félfáit, a melyeket Ezékiás, Júda királya maga boríttatott be, és oda adta azokat Assiria királyának.

¹⁷És Assiria királya mégis oda küldte Thartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe, és felmenének és jutának Jeruzsálembe, és feljövén és oda érvén, megállának a [12†] felső halastó zsilipjénél, a mely a ruhafestő útja mellett van.

¹⁸És kihívaták a királyt. És kiméne hozzájok Eliákim, a Hilkia fia, ki a király házának gondviselője volt, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró.

¹⁹És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt mondja a király, Assiria nagy királya: Micsoda bizodalom ez, a melyben te bizakodtál?

²⁰Azt mondád: csak szóbeszéd; tanács és erő kell a hadakozáshoz; vajjon kihez bíztál, hogy fellázadtál ellenem?

²¹Ímé, ebben a törött [13†] nádszálban bizakodol, Égyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az ő kezébe és általlikasztja? Ilyen a Faraó, Égyiptom királya mindenekhez, a kik ő hozzá bíznak!

²²Vagy azt akarjátok nékem mondani: Mi az Úrban, a mi Istenünkben bízunk; hát nem ez-é az, a kinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jeruzsálemnek megparancsolta: Ez oltár [14†] előtt imádkozzatok Jeruzsálemben?

²³Nosza, fogadj hát az én urammal, Assiria királyával: Én néked kétezer lovat adok, ha tudsz reájok adni annyi lovast.

²⁴Hogy verhetnél hát vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatol Égyiptomhoz a szekerek [15†] és a lovagok miatt?

²⁵Vajjon az Úr tudta nélkül jöttem-é fel e hely ellen, hogy azt elveszessem? Az Úr mondotta nékem: Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt!

²⁶És monda Eliákim, a Hilkia fia, és Sebna és Joákh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal siriai nyelven, mert jól értjük; és ne beszélj velünk zsidóul e nép füle hallatára, a mely a kőfalon van.

²⁷És felele nékik Rabsaké: Vajjon a te uradhoz, vagy te hozzád küldött-é engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, avagy nem inkább e férfiakhoz-é, a kik a kőfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjokat, [16†] és igyák meg a saját vizeletöket?

²⁸És oda állott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Assiria nagy királyának beszédit!

²⁹Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás; mert nem szabadíthat meg titeket az ő kezéből.

³⁰És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, [17†] és nem adatik e város az assiria király kezébe.

³¹Ne hallgassatok Ezékiásra; mert így szól Assiria királya: Békéljetek meg velem, és jőjjetek ki hozzám, és kiki egyék az ő szőlőjéből [18†] és fügefájáról, és igyék az ő kútjának vizéből;

³²Míg eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre, olajfás, és mézes földre, hogy élhessetek és meg ne haljatok. Ne higyjetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, mikor azt mondja: Az Úr megszabadít minket!

³³Vajjon megszabadították-é a pogányok [19†] istenei, mindenik a maga földjét Assiria királyának kezéből?

³⁴Hol vannak Hámátnak és Arphádnak [20†] istenei? Hol Sefárvaimnak, Hénának és Hivvának istenei? És Samariát is megszabadították-é az én kezemből?

³⁵Kicsoda a földön való minden istenek közül, a ki megszabadíthatta volna az ő földjét az én kezemből, hogy az Úr is [21†] kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezemből?

³⁶De a nép csak hallgatott, és nem felelt néki csak egy igét sem; mert a király megparancsolta volt, mondván: Ne feleljetek néki.

³⁷És elment Eliákim, a Hilkia fia, a király házának gondviselője, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró, Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondák néki Rabsaké beszédit.