A királyokról írt II. könyv 19:1-37 KARB1908 - Bible AI

¹Mikor pedig ezeket [1†] hallotta Ezékiás király, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába.

²És elküldte Eliákimot, a király házának gondviselőjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, a kik zsákba öltöztek, Ésaiás [2†] prófétához, az Ámós fiához;

³És mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és [3†] káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erő szüléshez.

⁴Netalán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédit, a kit elküldött az ő ura, Assiria királya, hogy szidalommal [4†] illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, a melyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, a kik még megmaradtak.

⁵És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.

⁶És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái.

⁷Ímé én oly lelket adok belé, hogy hírt [5†] hallván, visszatér az ő földjére és fegyverrel [6†] vágatom le őt az ő földjében.

⁸És mikor visszatért Rabsaké, Assiria királyát Libna ellen harczolva találta, [7†] mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment.

⁹És hallván Tirháka felől, [8†] a szerecsen király felől, ezt mondván: Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened; visszafordult és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt izenvén:

¹⁰Így szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged [9†] a te Istened, a kiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Assiria királyának kezébe Jeruzsálem.

¹¹Ímé hallottad, mit cselekedtek Assiria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-é?

¹²Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei azokat, a kiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, a kik Thelasárban voltak?

¹³Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva?

¹⁴És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr előtt;

¹⁵És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok [10†] között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;

¹⁶Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, a ki ide küldött, hogy szidalommal [11†] illesse az élő Istent.

¹⁷Igaz, Uram, Assiria királyai elpusztították a pogányokat [12†] és azok országait.

¹⁸És az ő isteneiket a tűzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért vesztették el őket.

¹⁹Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!

²⁰Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felől, meghallgattam.

²¹Ez az, a mit az Úr ő felőle mondott: Megutál [13†] téged és megcsúfol téged Sionnak szűz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya.

²²Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy ki ellen emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izráel szentje ellen!

²³Követeid [14†] által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libánon oldalait, és levágom magas czédrusait, legfelségesebb cziprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe.

²⁴Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Égyiptom minden folyóvizét.

²⁵Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ős időktől elvégeztem ezt! Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat;

²⁶És hogy a benne lakók erejökben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mező füve, fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.

²⁷És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat;

²⁸A te ellenem [15†] való tombolásodért és a te elbizakodásodért, a mely felhatott füleimbe, [16†] az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, a melyen eljöttél.

²⁹Te néked pedig, Ezékiás, legyen ez jeled: Ez esztendőben táplál a hulladék termése, a második esztendőben, a mi magától terem; de a harmadik esztendőben már vettek és arattok, szőlőket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek.

³⁰És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül.

³¹Mert Jeruzsálemből fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyéről; a Seregek [17†] Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!

³²Azért azt mondja az Úr Assiria királya felől: Be nem jő e városba, és nyilat sem lő bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sánczot nem ás mellette.

³³Azon az úton, a melyen jött, [18†] tér vissza, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr.

³⁴És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az [19†] én szolgámért.

³⁵És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban [20†] száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek hevertek.

³⁶És elindult, és elment, [21†] és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt.

³⁷És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő [22†] fiai, levágták őt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia, Esárhaddon uralkodék helyette.