A királyokról írt II. könyv 23:1-37 KARB1908 - Bible AI

¹És elküldött a király, és hozzá gyűltek Júdának és Jeruzsálemnek minden vénei.

²És felment a király [1†] az Úr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a próféták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig. És minden beszédét elolvasá előttök a szövetség könyvének, a mely megtaláltatott az Úr házában.

³És oda állott a király az emelvényre, és kötést tőn az Úr előtt, hogy ők az Urat akarják [2†] követni, és az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívből és lélekből megőrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, a melyek meg vannak írva abban a könyvben; és ráállott az egész nép a kötésre.

⁴És megparancsolá a király Hilkiának, a főpapnak és a másod rendbeli papoknak és az ajtóőrizőknek, hogy az Úr templomából hordjanak ki minden edényt, a melyet a [3†] Baálnak, az Aserának és az egész mennyei seregnek csináltak, és megégeté azokat Jeruzsálemen kivül a Kidron völgyében, és azok hamvait [4†] Béthelbe vivé.

⁵És kiirtá a bálvány papokat is, a kiket Júda [5†] királyai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat is, a kik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei [6†] seregnek tömjéneztek.

⁶Kivivé az Úr házából az Aserát is Jeruzsálemen kivül a Kidron patakja mellé, és megégeté azt a Kidron völgyében, és porrá zúzta, és annak porát a község [7†] temetőhelyére hinté.

⁷És lerontá a férfi paráznák házait, a [8†] melyek az Úr háza mellett voltak, és a melyekben az asszonyok kárpitokat szőttek az Aserának.

⁸És behozatta az összes papokat Júda városaiból, és megfertéztette a magaslatokat, a melyeken a [9†] papok tömjéneztek, Gebától egész Beersebáig, és lerontotta a kapuk mellett levő magaslatokat is, a melyek Józsuénak, a város fejedelmének kapuja előtt voltak balkéz felől, a város kapujában.

⁹De a magaslatok papjai soha sem áldoztak az Úr oltárán Jeruzsálemben, hanem a kovásztalan kenyeret az ő atyjokfiai között ették.

¹⁰Megfertőztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az ő fiát, vagy leányát át [10†] ne vihesse a tűzön Moloknak.

¹¹És eltávolította a lovakat, a melyeket Júda királyai [11†] a napnak szenteltek az Úr házának bemenetelénél, a Nátán-Mélek udvari szolga háza mellett, a mely a Pharvarimban volt, és a nap szekereit tűzzel elégette.

¹²És az oltárokat, a melyek az Akház palotájának tetején voltak, a melyeket a Júda királyai csináltak, és azokat az oltárokat is, a [12†] melyeket Manasse csinált volt az Úr házának mindkét pitvarában, lerontotta a király, és lehányván, porukat a Kidron patakjába szóratta.

¹³Azokat a magaslatokat is megfertőztette a király, a melyek Jeruzsálem előtt voltak az Olajfák hegyének jobbfelől levő oldalán, a melyeket még Salamon, [13†] az Izráel királya épített volt Astóretnek, a Sídonbeliek útálatosságának, és Kámósnak, a Moábiták útálatosságának, és Milkómnak, az Ammon fiai útálatosságának.

¹⁴És összetörte az [14†] oszlopokat és kivágatta az Aserákat, és azok helyeit embercsontokkal töltötte meg.

¹⁵Még azt az oltárt is, [15†] a mely Béthelben volt, a magaslatot, a melyet Jeroboám, a Nébát fia csinált, a ki vétekbe ejté az Izráelt, — azt az oltárt is és azt a magaslatot is letörte, és a magaslatot felégette, porrá tette, és az Aserát megégette.

¹⁶És körültekintett Jósiás, és meglátta a sírokat, a melyek ott a hegyen voltak, és elküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és megégette az [16†] oltáron, és megfertőztette azt az Úr beszéde szerint, a melyet mondott volt az Isten embere, a ki e dolgot megjövendölte volt.

¹⁷És monda: Miféle síremlék ez, a melyet látok? És felelének néki a város férfiai: Az Isten [17†] emberének sírja ez, a ki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a Béthelbeli oltár felől, a miket most cselekedtél.

¹⁸És monda: Hagyjatok békét néki, és senki meg ne mozdítsa az ő tetemeit. És megmentették az ő tetemeit annak a prófétának a tetemeivel együtt, a ki Samariából [18†] jött volt.

¹⁹És lerontotta Jósiás a magaslatok minden [19†] házát is, a melyek Samária városaiban voltak, a melyeket az Izráel királyai csináltak volt, hogy az Urat haragra ingereljék, és épen úgy cselekedett azokkal mindenekben, a mint Béthelben cselekedett.

²⁰És megáldozta a magaslatok összes papjait, [20†] a kik ott voltak, az oltárokon, és emberi csontokat égetett [21†] meg azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.

²¹És parancsolt a király az egész népnek, és monda: Ünnepeljetek páskhát [22†] az Úrnak, a ti Istenteknek, a mint meg van írva e szövetség könyvében;

²²Mert nem szereztetett olyan páskha [23†] a birák idejétől fogva, a kik az Izráelt ítélték, sem pedig az Izráel és a Júda királyainak minden idejében,

²³Hanem csak Jósiás király tizennyolczadik esztendejében szereztetett ilyen páskha az Úrnak Jeruzsálemben.

²⁴És kivesztette Jósiás király az ördöngösöket [24†] és a titokfejtőket, a teráfokat és a bálványokat, és mindazokat az útálatosságokat, a melyek láttattak Júda földjén és Jeruzsálemben, hogy helyreállítsa a törvény beszédit, a melyek meg valának írva a könyvben, a melyet [25†] Hilkia pap talált meg az Úr házában.

²⁵Nem is volt ő hozzá hasonló király ő előtte, a ki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívéből [26†] és teljes lelkéből és teljes erejéből, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló.

²⁶De az Úr még sem szünt meg az ő megbúsult nagy haragjától, a melylyel [27†] megharagudott volt Júdára mindazokért a bosszantásokért, a melyekkel bosszantotta őt Manasse.

²⁷Mert azt mondá az Úr: Júdát is elvetem szemem elől, mint a hogy az Izráelt [28†] elvetettem, és megútálom ezt a várost, a melyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat is, [29†] a melyről azt mondottam volt: Ott legyen az én nevem!

²⁸Jósiásnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda [30†] királyainak krónika-könyvében?

²⁹Az ő idejében jött fel Faraó-Nékó, az [31†] égyiptomi király Assiria királya ellen az Eufrátes folyóvize mellé. És Jósiás király eleibe ment, de az megölte őt Megiddóban, a mint meglátta őt.

³⁰És az ő szolgái szekérre tévén őt, halva vitték el Megiddóból [32†] és Jeruzsálembe hozván, eltemeték őt az ő sírboltjába. A föld népe pedig vevé Joákházt, [33†] a Jósiás fiát, és felkenvén őt, királylyá tevé az ő atyja helyett.

³¹Huszonhárom esztendős volt Joákház, mikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának neve Hamutál, a Libnabeli Jeremiás leánya.

³²És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind a szerint, a mint az ő atyái [34†] cselekedtek volt.

³³De Faraó-Nékó bilincsekbe verte őt [35†] Riblában, Hámát földjén, a mikor Jeruzsálemben királylyá lett; és az országra adót vetett, száz tálentom ezüstöt és egy tálentom aranyat.

³⁴És Faraó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királylyá, az ő atyja, Jósiás helyett, és nevét Joákimra változtatta; Joákházt pedig magával vivé, és az Égyiptomba megérkezvén, ott hala meg.

³⁵Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Joákim a Faraónak, de az országot sarczoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt a Faraó parancsolata szerint; a föld népe közül mindenkitől az ő értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Faraó-Nékónak adja.

³⁶Joákim huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Zébuda, a Rúmabeli Pedája leánya.

³⁷És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind a szerint, a mint az ő atyái [36†] cselekedtek.