1A prédikátornak, Dávid
2Felette nagy
3Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5És a nap
6Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem
9A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12Én prédikátor, királya
13És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen
14Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé
15Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
16Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik
17Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek