A prédikátor Salamon könyve 7:1-29 KARB1908 - Bible AI

¹Jobb a jó hír [1†] a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.

²Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.

³Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága [2†] által jobbá lesz a szív.

⁴A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

⁵Jobb a bölcsnek dorgálását [3†] hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.

⁶Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek [4†] ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!

⁷Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék.

⁸Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.

⁹Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

¹⁰Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés.

¹¹Jó a bölcseség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják.

¹²Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudomány hasznosb, [5†] mivelhogy a bölcseség életet ád az ő urainak.

¹³Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit ő görbévé tett?

¹⁴A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten [6†] szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.

¹⁵Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait [7†] meghosszabbítja az ő gonoszságában.

¹⁶Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne [8†] bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?

¹⁷Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt?

¹⁸Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektől megszabadul!

¹⁹A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.

²⁰Mert [9†] nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

²¹Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.

²²Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

²³Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a bölcseség távol vala.

²⁴Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?

²⁵Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

²⁶És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tőr [10†] és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.

²⁷Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,

²⁸A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.

²⁹Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; [11†] ők pedig kerestek sok kigondolást.