1Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az
2Én mondom, hogy a királynak parancsolatját
3Ne siess elmenni az ő orczája elől, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi.
4Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz?
5A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer
6Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok ő rajta;
7Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?
8Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett,
9Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly időben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára.
10És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és nyugalomra mentek; viszont a szent helyről kimentek, és elfelejttettek a városban olyanok, a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság!
11Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen
12Bár meghosszabbítja életét a bűnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek
13A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint
14Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.
15Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy