A zsidókhoz írt levél 10:1-39 KARB1908 - Bible AI

¹Minthogy a törvényben a jövendő jóknak [1†] árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

²Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.

³De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. [2†]

⁴Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.

⁵Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot [3†] nem akartál, de testet alkottál nékem,

⁶Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.

⁷Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. [4†]

⁸Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,

⁹Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,

¹⁰A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. [5†]

¹¹És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.

¹²Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,

¹³Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. [6†]

¹⁴Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

¹⁵Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:

¹⁶Ez az a szövetség, [7†] melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,

¹⁷Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.

¹⁸A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.

¹⁹Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, [8†]

²⁰Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,

²¹És lévén nagy papunk az Isten háza felett: [9†]

²²Járuljunk hozzá igaz [10†] szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,

²³És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,

²⁴És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,

²⁵El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. [11†]

²⁶Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,

²⁷Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. [12†]

²⁸A ki megveti a [13†] Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra [14†] irgalom nélkül meghal;

²⁹Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

³⁰Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, [15†] én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.

³¹Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. [16†]

³²Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,

³³Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.

³⁴Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok [17†] van a mennyekben.

³⁵Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. [18†]

³⁶Mert békességes tűrésre van [19†] szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

³⁷Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. [20†]

³⁸Az igaz pedig hitből él. És [21†] a ki meghátrál, [22†] abban nem gyönyörködik a lelkem.

³⁹De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, [23†] hogy életet nyerjünk.