A zsidókhoz írt levél 2:1-18 KARB1908 - Bible AI

¹Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.

²Mert ha az angyaloktól [1†] hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette [2†] igazságos büntetését:

³Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, [3†] azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,

⁴Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg [4†] csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel [5†] az ő akarata szerint.

⁵Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő [6†] világot, a melyről szólunk.

⁶Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? [7†]

⁷Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,

⁸Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett. [8†]

⁹Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy [9†] az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a [10†] halált.

¹⁰Mert illendő vala, [11†] hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. [12†]

¹¹Mert a megszentelő [13†] és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,

¹²Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, [14†] az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.

¹³És ismét: Én ő benne bízom; [15†] és ismét: [16†] Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.

¹⁴Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett [17†] azoknak, hogy a [18†] halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

¹⁵És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.

¹⁶Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.

¹⁷Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak [19†] kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.

¹⁸Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, [20†] segíthet azokon, a kik megkísértetnek.