1Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete,
2Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak:
3Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban,
4Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten
5És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én
6Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:
7Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha
8Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.
9Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.
10Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól,
11Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
12Mert az Istennek beszéde élő és ható,
13És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt,
14Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken,
15Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett
16Járuljunk azért bizodalommal