1Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról:
2Ímé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos
3Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem
4Ha oly magasra szállnál is,
5Ha tolvajok
6Mennyire kifosztogatták
7A határig űznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeredet tőrül vetik alád. Nincsen benne okosság!
8Azon a napon, ezt mondja az Úr, nem vesztem-é ki a bölcseket
9És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés
10A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért
11A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök.
12De ne gyönyörködjél
13Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján;
14A résre se állj fel menekülőit elveszíteni; és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongattatás napján!
15Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél,
16Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen
17De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákób háza
18És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau
19A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezőit és Samaria mezőit; Benjámin pedig a Gileádot.
20Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat.
21És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz