Az apostolok cselekedetei 1:1-26 KARB1908 - Bible AI

¹Első könyvemet [1†] írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,

²Mind a napig, [2†] melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.

³Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven [3†] napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.

⁴És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek [4†] Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, [5†] melyet úgymond, hallottatok tőlem:

⁵Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel [6†] fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.

⁶Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?

⁷Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.

⁸Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim [7†] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.

⁹És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, [8†] és felhő fogá el őt szemeik elől.

¹⁰És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,

¹¹Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a [9†] miképen láttátok őt felmenni a mennybe.

¹²Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.

¹³És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.

¹⁴Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.

¹⁵És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):

¹⁶Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által [10†] Júdás felől, ki vezetőjük [11†] lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.

¹⁷Mert mi közénk számláltatott, és [12†] elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.

¹⁸(Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; [13†] és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.

¹⁹És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz [14†] Vérmezőnek neveztetett el.)

²⁰Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó [15†] abban. És: Az ő püspökségét más [16†] vegye el.

²¹Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,

²²A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.

²³Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.

²⁴És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál,

²⁵Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.

²⁶Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.