Az apostolok cselekedetei 11:1-30 KARB1908 - Bible AI

¹Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.

²Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók,

³Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.

⁴Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:

⁵Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy [1†] látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla:

⁶Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.

⁷Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

⁸Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.

⁹Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.

¹⁰Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.

¹¹És ímé, azonnal három férfiú érkezék a [2†] házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám.

¹²Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:

¹³És elbeszélé nékünk, mimódon látta, [3†] a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik;

¹⁴Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.

¹⁵Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, [4†] miképen mi reánk is kezdetben.

¹⁶Megemlékezém pedig az Úrnak ama [5†] mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.

¹⁷Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az [6†] Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?

¹⁸Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a [7†] pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!

¹⁹Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért [8†] támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak.

²⁰Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.

²¹És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén.

²²Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; [9†] és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.

²³Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az [10†] Úrban.

²⁴Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az [11†] Úrhoz.

²⁵Elméne pedig Barnabás [12†] Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába.

²⁶És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték [13†] keresztyéneknek.

²⁷Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.

²⁸Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, [14†] megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében.

²⁹A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:

³⁰A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez [15†] Barnabás és Saulus keze [16†] által.