Az apostolok cselekedetei 14:1-28 KARB1908 - Bible AI

¹Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.

²A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.

³Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz [1†] vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.

⁴De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.

⁵És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket,

⁶Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,

⁷És ott prédikálják vala az evangyéliomot.

⁸És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta [2†] volt, és soha nem járt.

⁹Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,

¹⁰Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött [3†] és járt.

¹¹A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!

¹²És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.

¹³Jupiter papja pedig, a kinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.

¹⁴Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván

¹⁵És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és [4†] azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez [5†] térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban [6†] valókat:

¹⁶Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk [7†] útján haladni:

¹⁷Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság [8†] nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.

¹⁸És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.

¹⁹Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék [9†] Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.

²⁰De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.

²¹És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.

²²Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg [10†] a hitben, és hogy sok háborúságon által kell [11†] nékünk az Isten országába bemennünk.

²³Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, [12†] imádkozván bőjtölésekkel [13†] egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala.

²⁴És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába.

²⁵És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába;

²⁶És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek.

²⁷Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.

²⁸Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.