Az apostolok cselekedetei 17:1-34 KARB1908 - Bible AI

¹Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába [1†] érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok.

²Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,

³Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség [2†] volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, [3†] a kit én hirdetek néktek.

⁴És némelyek azok közül hivének és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök [4†] közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen.

⁵De a zsidók, [5†] kik nem hisznek vala, írigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaczi népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé.

⁶Mikor pedig őket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város előljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek;

⁷Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, [6†] Jézust.

⁸Fel is indíták a sokaságot és a város előljáróit, kik hallják vala ezeket.

⁹De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részéről, elbocsáták őket.

¹⁰Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán [7†] elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába.

¹¹Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, [8†] ha úgy vannak-é ezek.

¹²Sokan hivének azért ő közülök; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem [9†] kevesen.

¹³Mikor azonban tudtokra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek ígéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták.

¹⁴De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé; Silás és Timótheus azonban ott maradának.

¹⁵A kik pedig elkísérték Pált, elvivék őt egész Athénig; és parancsát vévén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek ő [10†] hozzá, elmenének.

¹⁶Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal [11†] van tele.

¹⁷Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piaczon mindennap azokkal, a kiket előtalált.

¹⁸Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.

¹⁹És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?

²⁰Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.

²¹Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.

²²Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.

²³Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.

²⁴Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban [12†] van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban [13†] nem lakik.

²⁵Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, [14†] holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és [15†] mindent;

²⁶És az egész emberi nemzetséget egy vérből [16†] teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és [17†] lakásuknak határait;

²⁷Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és [18†] megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:

²⁸Mert ő benne [19†] élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.

²⁹Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához [20†] hasonlatos az istenség.

³⁰E tudatlanságnak idejét azért elnézvén [21†] az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy [22†] megtérjenek:

³¹Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, [23†] kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt [24†] halottaiból.

³²Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől.

³³És ilyen módon Pál kiméne azok közül.

³⁴Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.