Az apostolok cselekedetei 18:1-28 KARB1908 - Bible AI

¹Ezekután Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba.

²És mikor egy [1†] Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Prisczillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék.

³És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik [2†] vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának.

⁴Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni.

⁵Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából [3†] Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.

⁶Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva [4†] monda nékik: Véretek a fejetekre; [5†] én tiszta vagyok: [6†] mostantól fogva a pogányokhoz [7†] megyek.

⁷És általmenvén onnét, méne egy Justus nevű, istenfélő ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával.

⁸Krispus [8†] pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.

⁹Monda pedig az Úr látás [9†] által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass:

¹⁰Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van [10†] ebben a városban.

¹¹És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten ígéjét.

¹²Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egyakarattal Pálra, és vivék őt a törvényszék elébe,

¹³Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.

¹⁴Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket:

¹⁵De ha tanításról, nevekről és a ti törvénytekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.

¹⁶És elűzé őket a törvényszék elől.

¹⁷A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, [11†] a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék előtt; de Gallió velök semmit sem gondola.

¹⁸Pál pedig, miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Siriába hajózék, és vele együtt Prisczilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása [12†] vala.

¹⁹Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.

²⁰Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon nálok, nem álla reá;

²¹Hanem búcsút vőn tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nékem a következő ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból.

²²És miután Czézáreába érkezék, felmenvén Jeruzsálembe és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába.

²³És miután ott bizonyos időt eltöltött, elméne, eljárván renddel Galácia tartományát és Frigiát, [13†] erősítve a tanítványokat mind.

²⁴Érkezék pedig Efézusba egy Apollós [14†] nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.

²⁵Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét [15†] tudja vala.

²⁶És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék őt, és nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát.

²⁷Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa [16†] azoknak, kik hittek vala a kegyelem által:

²⁸Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.