Az apostolok cselekedetei 20:1-38 KARB1908 - Bible AI

¹Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába [1†] menjen.

²Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette őket bő beszéddel, Görögországba méne.

³És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába [2†] készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.

⁴Kíséré [3†] pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, [4†] a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus [5†] és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus [6†] és Trofimus. [7†]

⁵Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban.

⁶Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai [8†] után kievezénk Filippiből, és menénk ő hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.

⁷A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér [9†] megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.

⁸Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.

⁹Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.

¹⁰Pál pedig alámenvén, reá [10†] borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.

¹¹Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.

¹²Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.

¹³Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni.

¹⁴Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe.

¹⁵És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.

¹⁶Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.

¹⁷Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a [11†] gyülekezet véneit.

¹⁸Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt,

¹⁹Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, [12†] melyek én rajtam a zsidóknak utánam való [13†] leselkedése miatt estek;

²⁰Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,

²¹Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, [14†] és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit [15†] felől.

²²És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.

²³Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, [16†] mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.

²⁴De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága [17†] nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, [18†] melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.

²⁵És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.

²⁶Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől [19†] tiszta vagyok.

²⁷Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.

²⁸Viseljetek gondot [20†] azért magatokra és az egész nyájra, [21†] melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével [22†] szerzett.

²⁹Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, [23†] kik nem kedveznek a nyájnak.

³⁰Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.

³¹Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel [24†] és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.

³²És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden [25†] megszenteltek közt.

³³Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját [26†] nem kívántam:

³⁴Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek [27†] gondoskodtak.

³⁵Mindenestől megmutattam [28†] néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.

³⁶És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.

³⁷Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt.

³⁸Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.