Az apostolok cselekedetei 28:1-31 KARB1908 - Bible AI

¹És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget.

²A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért.

³Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada.

⁴Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult.

⁵De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem [1†] lőn.

⁶Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagyhirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmöket, [2†] istennek mondják vala őt.

⁷Annak a helynek környékén valának pedig a sziget főemberének, névszerint Publiusnak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott.

⁸Lőn pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben [3†] és vérhasban betegen feküvék. Kihez Pál beméne, és minekutána [4†] könyörgött, kezeit reá vetve meggyógyítá őt.

⁹Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, ő hozzá jövének és [5†] meggyógyulának.

¹⁰Kik nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának.

¹¹Három hónap mulva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek czímere Kásztor és Pollux vala.

¹²És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig.

¹³Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap mulva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteóliba.

¹⁴Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy nálok maradjunk hét napig; és úgy menénk Rómába.

¹⁵Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nékünk előnkbe jövének Appii Forumig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn.

¹⁶Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel.

¹⁷Lőn pedig, hogy három nap mulva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket. Mikor pedig egybegyűltek, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen, vagy az ősi szokások ellen, mindazáltal foglyul adattam át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.

¹⁸Kik miután kihallgattak, el akarának engem bocsátani, mivelhogy én bennem semmi halálra méltó vétek nincsen.

¹⁹De mivel a zsidók ellene mondtak, kényszeríttettem a császárra [6†] appellálni, nem mintha az én népem ellen volna valami vádam.

²⁰Ennekokáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket és szóljak veletek; mert az Izráelnek reménységéért [7†] vétettem körül e lánczczal.

²¹Azok pedig mondának néki: Mi te felőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül ide jőve valaki, nem jelentett, vagy szólott te felőled valami rosszat.

²²Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől [8†] tudva van előttünk, hogy mindenütt [9†] ellene mondanak.

²³Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, [10†] reggeltől fogva mind estvéig.

²⁴És némelyek hivének az ő beszédének, mások nem hivének.

²⁵Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által [11†] a mi atyáinknak, mondván:

²⁶Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok!

²⁷Mert [12†] megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

²⁸Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek [13†] küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják.

²⁹És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, magok között sokat vetekedve.

³⁰Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik ő hozzá menének.

³¹Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.