Az apostolok cselekedetei 3:1-26 KARB1908 - Bible AI

¹Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.

²És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta [1†] vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba.

³Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát.

⁴Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!

⁵Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük.

⁶Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!

⁷És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.

⁸És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve [2†] és dícsérve az Istent.

⁹És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:

¹⁰És megismerék őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele.

¹¹Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik.

¹²Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon?

¹³Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, [3†] hogy elbocsátja.

¹⁴Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember [4†] bocsáttassék el néktek,

¹⁵Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.

¹⁶És az ő nevében való hit [5†] által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.

¹⁷De most, atyámfiai, tudom, [6†] hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is.

¹⁸Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, [7†] ekképen töltötte be.

¹⁹Bánjátok meg azért és térjetek meg, [8†] hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés [9†] idei az Úrnak színétől.

²⁰És elküldje a Jézus Krisztust, [10†] a ki néktek előre hirdettetett.

²¹Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.

²²Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt [11†] néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.

²³Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.

²⁴De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek.

²⁵Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván [12†] Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.

²⁶Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, [13†] elküldé őt, hogy megáldjon [14†] titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.