Az apostolok cselekedetei 4:1-37 KARB1908 - Bible AI

¹Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője [1†] és a [2†] sadduczeusok,

²Neheztelve a miatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a [3†] halálból való feltámadást;

³És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet [4†] alá másnapig, mert már este vala.

⁴Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer.

⁵Lőn pedig, hogy másnapra [5†] egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe.

⁶És Annás, [6†] a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának.

⁷És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda [7†] hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?

⁸Akkor Péter, Szent Lélekkel [8†] megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei!

⁹Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez:

¹⁰Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve [9†] által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben.

¹¹Ez ama kő, [10†] melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.

¹²És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, [11†] mely által kellene nékünk megtartatnunk.

¹³Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.

¹⁴Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.

¹⁵Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván:

¹⁶Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk.

¹⁷De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.

¹⁸Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a [12†] Jézus nevében.

¹⁹Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, [13†] ítéljétek meg!

²⁰Mert nem [14†] tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.

²¹Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, a mi történt.

²²Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.

²³Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a főpapok és a vének mondottak nékik.

²⁴Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, [15†] és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.

²⁵Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt [16†] mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?

²⁶Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.

²⁷Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes [17†] és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,

²⁸Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, [18†] hogy megtörténjenek.

²⁹Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,

³⁰A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák [19†] történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.

³¹És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.

³²A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök [20†] köz vala.

³³És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.

³⁴Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,

³⁵És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.

³⁶József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi.

³⁷Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.