Az apostolok cselekedetei 5:1-42 KARB1908 - Bible AI

¹Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát.

²És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.

³Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?

⁴Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.

⁵Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala.

⁶Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték.

⁷Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne.

⁸Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért.

⁹Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged.

¹⁰És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé.

¹¹És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.

¹²Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornáczában valának.

¹³Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá [1†] őket;

¹⁴Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, [2†] úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.

¹⁵Úgyannyira, hogy az utczákra hozák ki a betegeket, [3†] és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök,

¹⁶És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötretteket: kik mind meggyógyulának.

¹⁷De felkelvén a főpap és mind a kik vele valának, azaz a sadduczeusok [4†] felekezete, betelének irigységgel,

¹⁸És ráveték kezöket az apostolokra, és a közönséges tömlöczbe [5†] tevék őket.

¹⁹Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöcz ajtaját, [6†] és kihozván őket, monda:

²⁰Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit!

²¹Azok pedig ezt hallván, bemenének jó reggel a templomba, és tanítának. A főpap pedig elmenvén és a vele levők, egybehívák a gyűlést, és Izráel fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöczbe, hogy azokat előhozzák.

²²Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem találák őket a tömlöczben; visszatérvén tehát, megjelenték,

²³Mondván: A tömlöczöt ugyan nagy erősen bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva; mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találánk.

²⁴A mint pedig hallották e szavakat a pap és a templom felügyelője és a főpapok, [7†] zavarban [8†] voltak azok miatt, mi lehet ez?

²⁵Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöczbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet.

²⁶Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket.

²⁷Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé; és megkérdé őket a főpap,

²⁸Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok [9†] ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek [10†] vérét.

²⁹Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, [11†] hogynem az embereknek.

³⁰A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek.

³¹Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, [12†] hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot [13†] és bűnöknek bocsánatát.

³²És mi vagyunk [14†] néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit [15†] Isten adott azoknak, a kik néki engednek.

³³Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket.

³⁴Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint [16†] Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat.

³⁵És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni!

³⁶Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, a kik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek.

³⁷Ezután felkelt ama Galileus Júdás az [17†] összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, a kik őt követték, szétszórattak.

³⁸Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz;

³⁹Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak is találtassatok.

⁴⁰Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, [18†] hogy a Jézus nevében [19†] ne szóljanak, és elbocsáták őket.

⁴¹Ők annakokáért örömmel [20†] menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek.

⁴²És mindennap a templomban és házanként [21†] nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.