Az apostolok cselekedetei 7:1-60 KARB1908 - Bible AI

¹Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?

²Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott,

³És monda néki: Eredj ki a te földedből [1†] és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.

⁴Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: [2†] és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok:

⁵És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának [3†] ő utána, holott nem vala néki gyermeke.

⁶Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, [4†] négyszáz esztendeig.

⁷De azt a népet, melynek szolgálnak, én [5†] megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen.

⁸És adta néki a körülmetélés [6†] szövetségét: és így nemzé Izsákot, [7†] és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, [8†] és Jákób a [9†] tizenkét pátriárkhát.

⁹A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; [10†] de Isten vele vala,

¹⁰És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé [11†] kormányzóul állatá.

¹¹Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.

¹²Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, [12†] elküldé először a mi atyáinkat.

¹³És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, [13†] és a Faraó megtudá a József nemzetségét.

¹⁴És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és [14†] egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét.

¹⁵Leméne azért [15†] Jákób Égyiptomba, és meghala [16†] ő és a mi atyáink;

¹⁶És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának [17†] fiaitól.

¹⁷Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, [18†] melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és [19†] megsokasodék Égyiptomban,

¹⁸Mindaddig, mígnem más király támada, [20†] ki nem ismeri vala Józsefet.

¹⁹Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.

²⁰Akkor születék Mózes, és [21†] ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.

²¹Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé [22†] őt a saját fia gyanánt.

²²És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.

²³Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel [23†] fiait.

²⁴És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.

²⁵És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.

²⁶Másnap meg olyankor jelent meg köztük, [24†] mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?

²⁷De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?

²⁸Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?

²⁹E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, [25†] a hol két fia születék.

³⁰És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala [26†] csipkebokornak tüzes lángjában.

³¹Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá:

³²Én vagyok [27†] a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.

³³Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat [28†] lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

³⁴Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat [29†] meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba.

³⁵Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged [30†] fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a [31†] csipkebokorban.

³⁶Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén [32†] Égyiptomnak földében és a Verestengeren [33†] és a pusztában negyven [34†] esztendeig.

³⁷Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek [35†] az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.

³⁸Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai [36†] hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő [37†] igéket vőn, hogy nékünk adja;

³⁹A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,

⁴⁰Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk [38†] isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele.

⁴¹És borjúképet [39†] csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban.

⁴²Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég [40†] seregének; a mint meg van írva [41†] a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?

⁴³Sőt inkább hordoztátok a [42†] Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.

⁴⁴A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára [43†] csinálja, melyet látott vala.

⁴⁵Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak [44†] Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig;

⁴⁶Ki kegyelmet talált az Isten [45†] előtt, és könyörgött, hogy hajlékot [46†] találhasson a Jákób Istenének.

⁴⁷Salamon építe pedig néki [47†] házat.

⁴⁸De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, [48†] mint a próféta mondja:

⁴⁹A menny nékem ülőszékem, [49†] a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?

⁵⁰Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?

⁵¹Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, [50†] ti azonképen.

⁵²A próféták közül kit nem üldöztek a [51†] ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá [52†] lettetek;

⁵³Kik a törvényt angyalok [53†] rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.

⁵⁴Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.

⁵⁵Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, [54†] a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja [55†] felől,

⁵⁶És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.

⁵⁷Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;

⁵⁸És kiűzvén [56†] a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok [57†] pedig felsőruháikat [58†] egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.

⁵⁹Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én [59†] lelkemet!

⁶⁰Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd [60†] nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.