Bölcs Salamonnak példabeszédei 1:1-33 KARB1908 - Bible AI

¹Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának [1†] példabeszédei,

²Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

³Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

⁴Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

⁵Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

⁶Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

⁷Az Úrnak félelme [2†] feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

⁸Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását [3†] el ne hagyd.

⁹Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

¹⁰Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne [4†] fogadd beszédöket.

¹¹Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk [5†] vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

¹²Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

¹³Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

¹⁴Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

¹⁵Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat [6†] ösvényüktől;

¹⁶Mert lábaik a gonoszra [7†] futnak, és sietnek a vérnek ontására.

¹⁷Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

¹⁸Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

¹⁹Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét [8†] veszi el.

²⁰A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon [9†] zengedezteti az ő szavát.

²¹Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

²²Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

²³Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

²⁴Mivelhogy hívtalak [10†] titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

²⁵És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

²⁶Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

²⁷Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, [11†] és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

²⁸Akkor segítségül hívnak engem, de nem [12†] hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

²⁹Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

³⁰Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

³¹Esznek azért az ő útjoknak [13†] gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

³²Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

³³A ki pedig hallgat engem, lakozik [14†] bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.