1Az álnok
2Kevélység
3Az igazakat tökéletességök vezeti; de
4Nem használ a vagyon a
5A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6Az igazaknak igazságok
7Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.
8Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő
9Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés
11Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
12Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
13A rágalmazó
14A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok
15Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.
16A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
17Ő magával tesz jól a kegyes férfiú;
18Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma
19A ki őszinte az igazságban,
20Útálatosok az Úrnál az
21Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.
23Az igazaknak kivánsága
24Van olyan, a ki bőven adakozik, és
25A mással jóltevő ember
26A ki búzáját visszatartja,
27A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára
28A ki bízik az ő
29A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.
30Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát;
32A ki