1Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig
2A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján
3Minden helyeken vannak az Úrnak szemei,
4A nyelv szelídsége
5A bolond
6Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig
7A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak
8Az istentelenek áldozatja
9Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a
11A sír
12Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.
13A vidám elme megvidámítja
14Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.
16Jobb a kevés az Úrnak
17Jobb a paréjnak
18A haragos férfiú
19A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20A bölcs fiú örvendezteti
21A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs
23Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!
24Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25A kevélyeknek házát
26Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok;
27Megháborítja az ő házát, a
28Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29Messze van az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig
30A szemek világa
31A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33Az Úrnak félelme