1Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van
2Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja,
3Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid
4Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek
5Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében
6Könyörületességgel
7Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8Jobb a kevés igazsággal,
9Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja
10Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon
11Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden
12Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
13Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek;
14A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15A királynak vidám
16Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az
17Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
18A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
19Jobb alázatos lélekkel
20A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az
21A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22Életnek kútfeje
23A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
24Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25Van
26A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
27A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy
28A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
30A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
31Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32Jobb a hosszútűrő
33Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.