1Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6Mert az Úr ád
7Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst
8Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
11Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
12Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
14A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.
16Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó
17A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;
18Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.
19Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek
20Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21Mert az igazak lakják
22A gonoszok pedig a földről