1A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki [1†] abba beletéved, nem bölcs!
2Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak [2†] rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
3Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; [3†] valaki pedig bolond, patvarkodik.
4A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
5Mély víz a férfiúnak [4†] elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
6A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de [5†] hű embert, azt ki találhat?
7A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok [6†] az ő fiai ő utána!
8A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt [7†] eltávoztat.
9Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, [8†] tiszta vagyok az én bűnömtől?
10A kétféle [9†] font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.
11Az ő cselekedetiből [10†] ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.
12A halló [11†] fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.
13Ne szeresd az álmot, hogy ne [12†] légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.
14Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
15Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
16Vedd el ruháját, mert [13†] kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
17Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de [14†] annakutána betelik az ő szája kavicsokkal.
18A gondolatok tanácskozással [15†] erősek; és bölcs vezetéssel folytass [16†] hadakozást.
19Megjelenti a titkot, a [17†] ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.
20A ki az ő atyját vagy [18†] anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
21A mely örökséget először siettetnek, [19†] annak vége meg nem áldatik.
22Ne mondd: bosszút állok [20†] rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
23Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és [21†] a hamis fontok nem jó dolgok.
24Az Úrtól vannak a férfi [22†] lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?
25Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, [23†] és a fogadástétel után megfontolni.
26Szétszórja a gonoszokat a [24†] bölcs király, és fordít reájok kereket.
27Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a [25†] szívnek minden rejtekét.
28A kegyelmesség és az [26†] igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét.
29Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az [27†] ősz haj.
30A kékek [28†] és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig [29†] ható csapások.