1Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
2Az embernek minden úta
3Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább
4A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.
5A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra
6A hamisságnak
7Az istentelenek
8Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
9Jobb a tető
10Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.
11Mikor a csúfolót büntetik,
12Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
13A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.
14A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
15Vígasság az igaznak igazat cselekedni;
16Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
17Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
18Az igazért váltságdíj
19Jobb lakozni a pusztának
20Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
21A ki követi az igazságot és
22A hősök városába felmegy
23A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja
24A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
25A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem
26Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád,
27Az istentelenek áldozatja
28A hazug bizonyság
29Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.
30Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács
31Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré