Bölcs Salamonnak példabeszédei 25:1-28 KARB1908 - Bible AI

¹Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.

²Az Istennek tisztességére van a dolgot [1†] eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.

³Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.

⁴Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:

⁵Távolítsd el [2†] a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke.

⁶Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;

⁷Mert jobb, ha azt mondják [3†] néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid.

⁸Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.

⁹A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;

¹⁰Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.

¹¹Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!

¹²Mint az arany függő és színarany ékesség: olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél.

¹³Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív [4†] követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.

¹⁴Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.

¹⁵Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd [5†] megtöri a csontot.

¹⁶Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, [6†] hogy ki ne hányd azt.

¹⁷Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged.

¹⁸Pőröly [7†] és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.

¹⁹Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.

²⁰Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a [8†] bánatos szívű ember előtt.

²¹Ha éhezik, a ki téged [9†] gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;

²²Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked.

²³Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.

²⁴Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a [10†] háborgó asszonynyal, és közös házban.

²⁵Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze [11†] földről való jó hírhallás.

²⁶Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik.

²⁷Igen sok mézet enni nem [12†] jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?

²⁸Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő [13†] lelkén!