1Ne dicsekedjél a holnapi
2Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
4A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
5Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek;
7A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
8Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
9Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
10A te barátodat,
11Légy bölcs fiam,
12Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az
13Vedd el a ruháját, mert
14A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15A sebes záporeső idején való szüntelen
16Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
17Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
18Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
19Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
20Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek
21Mint az ezüst
22Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő
23Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
25Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
26Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
27És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.