1Minden istentelen
2Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
3A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.
4A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
5A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
6Jobb a szegény, a ki jár
7A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a
8A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt,
9Valaki elfordítja az ő fülét
10A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe
11Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt.
12Mikor örvendeznek az
13A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja
14Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.
15Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
16Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
17Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt.
18A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
19A ki munkálja az ő földét,
20A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen
21Személyt
22Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá.
23A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.
24A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
25A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik.
26A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
27A ki ád a szegénynek,
28Mikor felemeltetnek az istentelenek,