Bölcs Salamonnak példabeszédei 29:1-27 KARB1908 - Bible AI

¹A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

²Mikor öregbülnek az igazak, [1†] örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

³A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő [2†] atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti [3†] a vagyont.

⁴A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

⁵A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

⁶A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

⁷Megérti az igaz [4†] a szegényeknek ügyét; az istentelen [5†] pedig nem tudja megérteni.

⁸A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

⁹Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

¹⁰A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

¹¹Az ő egész indulatját [6†] előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

¹²A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

¹³A szegény és az [7†] uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

¹⁴A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke [8†] mindörökké megáll.

¹⁵A vessző és dorgálás [9†] bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

¹⁶Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét [10†] megérik.

¹⁷Fenyítsd meg a te [11†] fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

¹⁸Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh [12†] mely igen boldog!

¹⁹Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

²⁰Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több [13†] reménység van, hogynem a felől!

²¹A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

²²A haragos [14†] háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

²³Az embernek kevélysége [15†] megalázza őt; az alázatos pedig [16†] tisztességet nyer.

²⁴A ki osztozik a lopóval, [17†] gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

²⁵Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

²⁶Sokan [18†] keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.

²⁷Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.