Bölcs Salamonnak példabeszédei 30:1-33 KARB1908 - Bible AI

¹Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

²Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

³És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

⁴Kicsoda ment fel az égbe, [1†] hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

⁵Az Istennek teljes beszéde [2†] igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

⁶Ne tégy [3†] az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

⁷Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.

⁸A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő [4†] eledellel.

⁹Hogy megelégedvén, meg ne [5†] tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

¹⁰Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.

¹¹Van oly nemzetség, a ki az ő atyját [6†] átkozza, és az ő anyját nem áldja.

¹²Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt [7†] tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.

¹³Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

¹⁴Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, [8†] és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.

¹⁵A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen [9†] nem mondják: elég;

¹⁶A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!

¹⁷A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

¹⁸E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:

¹⁹A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

²⁰Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

²¹Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

²²A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

²³A gyűlölt asszony alatt, [10†] ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.

²⁴E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

²⁵A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik [11†] nyárban a magok eledelét;

²⁶A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán [12†] csinálják az ő házokat;

²⁷Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

²⁸A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

²⁹Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.

³⁰Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;

³¹A harczra felékesített [13†] ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

³²Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: [14†] kezedet szájadra vessed.

³³Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.