1És abban az időben felkél
2És sokan azok közül, a kik alusznak
3Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.
4Te pedig, Dániel, zárd be
5És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján
6És mondá egyik
7És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét
8Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?
9És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve
10Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,
11És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi
12Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.
13Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.