Dániel próféta könyve 8:1-27 KARB1908 - Bible AI

¹Belsazár [1†] király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utánna, a mely először jelent meg nékem.

²És láték látomásban; és mikor láték, Susán [2†] várában voltam, a mely Elám [3†] tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék.

³És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék.

⁴Látám azt [4†] a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lőn.

⁵És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak [5†] tekintélyes szarva vala az ő szemei között.

⁶És méne a kétszarvú koshoz, [6†] a melyet láték állani a folyam előtt; és feléje futa erejének indulatában.

⁷És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodá, és [7†] nem vala a kosnak senkije, a ki őt megmentse annak kezéből.

⁸A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; de mikor elhatalmasodék, [8†] eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé.

⁹És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos [9†] föld felé.

¹⁰És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá.

¹¹És a seregnek [10†] fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye.

¹²És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.

¹³És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik?

¹⁴És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.

¹⁵És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak.

¹⁶És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd [11†] meg azzal a látást!

¹⁷És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás.

¹⁸És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete [12†] engem és helyemre állíta;

¹⁹És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól.

²⁰Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és [13†] Persiának királya.

²¹A szőrös kecskebak [14†] Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, [15†] az az első király.

²²Hogy pedig az [16†] letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével.

²³És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értő király.

²⁴És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek [17†] népét.

²⁵És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.

²⁶És az estvéről és [18†] reggelről való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert [19†] sok napra való.

²⁷És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát [20†] végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.