Ezékiel próféta könyve 1:1-28 KARB1908 - Bible AI

¹És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.

²A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin [1†] király fogságba vitelének).

³Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze.

⁴És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből.

⁵És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok [2†] vala,

⁶És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya [3†] mindenikőjöknek;

⁷És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.

⁸Továbbá emberi kezek [4†] valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orczái és szárnyai.

⁹Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orczája [5†] irányában megy vala.

¹⁰És orczájok formája vala emberi orcza, [6†] továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelől, és bika-orcza mind a négynek balfelől, és sas-orcza mind a négynek hátul;

¹¹És ezek az ő orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé [7†] testöket.

¹²És mindenik az ő orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban.

¹³És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből [8†] villámlás jöve ki.

¹⁴És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása.

¹⁵És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett [9†] mind az ő négy orczájok felől.

¹⁶A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék [10†] a másik kerék közepében volna;

¹⁷Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban;

¹⁸És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva [11†] valának szemekkel köröskörül mind a négynél.

¹⁹És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is.

²⁰A hová a lélek vala menendő, mennek vala, a hová tudniillik a lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala [12†] a kerekekben.

²¹Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.

²²És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, [13†] olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett.

²³És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala amonnan az ő [14†] testöket.

²⁴És hallám szárnyaik [15†] zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat.

²⁵És lőn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat.

²⁶És a mennyezeten felül, a mely fejök felett [16†] vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül;

²⁷És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala [17†] körülötte,

²⁸Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének [18†] formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.