Ezékiel próféta könyve 11:1-25 KARB1908 - Bible AI

¹És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, a mely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit.

²És mondá nékem: Embernek fia! ezek a férfiak, a kik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban,

³Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez a város a fazék, mi pedig a [1†] hús.

⁴Azért prófétálj ellenök; prófétálj, embernek fia!

⁵És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izráel háza! és a mi lelketekben készül, én tudom.

⁶Sokakat öltetek meg [2†] ebben a városban, és utczáit megtöltöttétek megölettekkel.

⁷Ezért, így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, [3†] a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belőle.

⁸Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok reátok, [4†] azt mondja az Úr Isten.

⁹És kiviszlek titeket belőle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek.

¹⁰Fegyver miatt hulljatok el, Izráel határán [5†] ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

¹¹E város ne legyen fazekatok, hogy ti [6†] benne hús legyetek, Izráel határán ítéllek el titeket.

¹²És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, a kik körültetek vannak.

¹³És lőn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benájáhu fia meghala, én pedig orczámra esém és kiálték nagy felszóval, és mondék: Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!

¹⁴És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:

¹⁵Embernek fia! a te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izráel egész háza együtt azok, a kikről Jeruzsálem lakói ezt mondják: távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül.

¹⁶Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem őket a pogányok közé, és szétszórtam őket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid időre a tartományokban, a melyekbe mentek.

¹⁷Ennekokáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyűjtelek [7†] titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, a melyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét.

¹⁸És bemennek oda és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden útálatosságait [8†] ő belőle.

¹⁹És adok nékik [9†] egy szívet, és új lelket [10†] adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökből, és adok nékik hússzívet;

²⁰Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.

²¹De a kiknek szívök az ő fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, [11†] mondja az Úr Isten.

²²És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsősége [12†] rajtok felül vala.

²³És felszálla az Úrnak dicsősége a város közepéből, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.

²⁴A lélek pedig felvőn engem, és vive Káldeába [13†] a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla előlem a látás, a melyet láttam.

²⁵És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, a melyet nékem megjelentetett.