Ezékiel próféta könyve 16:1-63 KARB1908 - Bible AI

¹És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek az ő útálatosságait,

³És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjéről való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony.

⁴Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak.

⁵Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezőre, mert útáltak, a mely napon születtél.

⁶Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!

⁷Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.

⁸Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém [1†] mezítelenségedet, és megesküvém néked [2†] s frigyre léptem veled; [3†] azt mondja az Úr Isten, és lől az enyém.

⁹És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.

¹⁰És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel.

¹¹És felékesítélek ékeségekkel, s adtam karpereczeket [4†] kezeidre és lánczot nyakadra.

¹²És adtam orrpereczet orrodra és függőket füleidre és ékes koronát fejedre.

¹³És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s [5†] királyságra jutál.

¹⁴És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; [6†] mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten.

¹⁵De elbízád magadat szépségedben és paráznává lőn híred [7†] szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenőt: [8†] legyen kedve szerint!

¹⁶És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különböző szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt [9†] és nem is lesz.

¹⁷És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömből, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál.

¹⁸És vevéd hímes ruháidat [10†] és befedezéd azokat, és olajomat és füstölőszeremet vetéd eléjök.

¹⁹És az én eledelemet, melyet néked adtam, — lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala, — ő eléjök rakád [11†] kedves illatul; így lőn, ezt mondja az Úr Isten.

²⁰És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nékem szültél vala, és [12†] megáldozád őket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból,

²¹Hogy megölted fiaimat is, és oda adád őket, [13†] midőn tűzben nékik áldozád?

²²És minden útálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól [14†] mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál.

²³És lőn minden gonoszságod után, (Jaj, jaj néked! azt mondja az Úr Isten,)

²⁴Építél magadnak tetőt, [15†] és csináltál magaslatot minden utczán.

²⁵És minden keresztútnál megépítéd magaslatodat, s útálatossá tevéd szépségedet, és kétfelé vetéd lábaidat minden melletted elmenőnek, és sokasítád paráznaságodat.

²⁶És paráználkodál Égyiptom fiaival, szomszédiddal, [16†] a nagytestűekkel, és sokasítád paráznaságodat, hogy engem ingerelj.

²⁷És ímé kinyújtottam kezemet ellened, s megkisebbítém rendelt részedet, és adálak téged a te gyűlölőidnek, a Filiszteusok leányainak csúfolásukra, a kik átallák fajtalan [17†] útadat.

²⁸S Assiria fiaival is paráználkodál, mert meg nem elégedél; paráználkodál velök, és még sem elégedél meg.

²⁹És sokasítád paráznaságodat a kalmárok földje, Káldea felé, de még ezzel sem elégedél [18†] meg.

³⁰Mily gyenge a szíved, azt mondja az Úr Isten, hogy mindezeket cselekedted, egy rakonczátlan rima cselekedeteit!

³¹Hogy állítál magadnak fedelet minden keresztúton, és magaslatokat csinálál minden utczán, de nem voltál olyan, mint a rima, kicsibe véve a bért.

³²Te házasságtörő asszony! férje helyett idegeneket fogad el!

³³Minden rimának bért adnak, te pedig magad adtad ajándékidat minden szeretődnek, így megvásárlád őket, hogy bemenjenek hozzád mindenfelől paráznaságidért.

³⁴És lőn különbség közted és más asszonyok közt paráznaságaidban; mert utánad nem jártak a paráznák; te adál bért nékik és bért ők nem adának néked, így lőn különbséged.

³⁵Azért te rima, [19†] halld meg az Úr beszédét!

³⁶Így szól az Úr Isten: A miatt, hogy eláradt gyalázatod és föl van takarva mezítelenséged a te szeretőiddel való paráznaságaidban; és minden útálatos bálványaid miatt és fiaid vére miatt, kiket [20†] azoknak adtál:

³⁷Ezokáért ímé egybegyűjtöm minden szeretődet, kiknek kedves valál, és mindazokat, a kiket szerettél, együtt azokkal, a kiket gyűlöltél, és egybegyűjtöm őket ellened mindenfelől, és föltakarom mezítelenségedet előttök, [21†] hogy lássák minden te mezítelenségedet.

³⁸És megítéllek téged a házasságtörő [22†] és vért ontó asszonyok ítéletével, és véredet kiontatom búsulásomban és féltő szerelmemben.

³⁹És adlak téged kezökbe, [23†] és leszakítják tetődet és lerontják magaslataidat és lehúzzák rólad ruháidat és elveszik ékességeidet, és hagynak mezítelenül [24†] s ruhátalanul.

⁴⁰És összehoznak gyűlést ellened, és megköveznek és összevagdalnak fegyvereikkel.

⁴¹És megégetik házaidat [25†] tűzzel, és ítéletet cselekesznek rajtad sok asszony szeme láttára, és megszüntetem paráznaságodat, és bért sem adsz többé.

⁴²És megnyugotom búsulásomat rajtad, [26†] hogy eltávozzék féltő szerelmem te tőled, s megnyugoszom és többé nem haragszom.

⁴³Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, [27†] és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett.

⁴⁴Ímé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: A minémű az anya, olyan a leánya is.

⁴⁵Anyád leánya vagy te, [28†] a ki megútálta férjét s fiait, és öcséidnek nénje vagy, a kik megútálták férjeiket és fiaikat; anyátok Hitteus asszony és atyátok Emoreus.

⁴⁶És a te nénéd [29†] Samaria vala, ő és leányai, ki balkezed felől lakik vala; és öcséd, [30†] a ki jobbkezed felől lakik vala, Sodoma és leányai.

⁴⁷És nem az ő útaikon jártál, és nem az ő útálatosságaik szerint cselekedtél, de csak kevés ideig; de aztán gonoszabb valál azoknál [31†] minden útadban.

⁴⁸Élek én! azt mondja az Úr Isten, így nem [32†] cselekedett Sodoma, a te öcséd, ő és leányai, a mint cselekedtél te és a te leányaid.

⁴⁹Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és [33†] gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg.

⁵⁰És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt [34†] megláttam.

⁵¹És Samaria félannyit sem vétkezett, mint te, mert többek a te útálatosságaid, mint az övék; és így nőtestvéreidet [35†] nálad igazabbaknak bizonyítád minden útálatosságiddal, a melyeket cselekvél.

⁵²Te is azért viseld gyalázatodat, a melyre pedig nénédet ítélted; a te bűneid miatt, melyekben nálok útálatosabban cselekvél, igazabbak ők nálad. Szégyenülj meg hát te is s viseld gyalázatodat, hogy nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád.

⁵³És visszahozom foglyaikat, Sodomának s leányainak foglyait és Samariának s leányainak foglyait; s visszahozom a te foglyaidat is amazok közepette;

⁵⁴Azért, hogy viseljed gyalázatodat és megszégyenülj mindazokért, miket cselekedtél, mikor azoknak vígasztalásukra leszel.

⁵⁵És nőtestvéreid, Sodoma és leányai visszatérnek előbbi állapotjokba, és Samaria s leányai visszatérnek előbbi állapotjokba, és te is és leányaid visszatértek előbbi állapototokba.

⁵⁶És nem vala-é öcséd, Sodoma, szóbeszéd a te szádban kevélykedésed napján,

⁵⁷Minekelőtte kitudódott volna gonoszságod; a miképen te most gyalázatuk vagy Siria leányainak s minden körülötted valóknak, a Filiszteusok leányainak, kik útálnak téged köröskörül?

⁵⁸Fajtalanságodat és útálatosságaidat magad viseled, azt mondja az Úr.

⁵⁹Mert ezt mondja az Úr Isten: És ha úgy cselekedtem veled, mint te cselekedtél, midőn megvetetted az esküt, hogy megtörd [36†] a frigyet:

⁶⁰Én megemlékezem frigyemről, a melyet veled ifjúságod napjaiban kötöttem, és örök frigyet vetek veled.

⁶¹És te megemlékezel útaidról és megszégyenled magadat, mikor hozzád veszed nőtestvéreidet, a kik nagyobbak nálad, együtt azokkal, a kik kisebbek, s adom őket néked leányaidul, de nem [37†] a te frigyedből.

⁶²És én megerősítem frigyemet veled, [38†] s megismered, hogy én vagyok az Úr.

⁶³Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten.