Ezékiel próféta könyve 20:1-49 KARB1908 - Bible AI

¹És lőn a hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedikén: jövének férfiak Izráel vénei közül megkérdezni az Urat, és leülének előttem.

²És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

³Embernek fia! beszélj Izráel véneivel, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nemde engem megkérdezni jöttetek-é? Élek én, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem, ezt mondja az Úr Isten.

⁴Ítélni akarod őket, ítélni akarsz, embernek fia? add tudtokra atyáik útálatosságait!

⁵És mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Azon a napon, melyen elválasztám Izráelt, és fölemelém kezemet a Jákób háza magvának, és megismertetém magamat velök Égyiptom földjén, és kezemet fölemelém nékik, mondván: Én vagyok az Úr, a ti Istentek!

⁶Azon a napon felemeltem kezemet nékik, hogy kihozzam őket Égyiptom földjéről a földre, a melyet kinéztem vala nékik, a mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;

⁷És mondék nékik: Kiki az ő szemei útálatosságait elvesse, és Égyiptom bálványaival [1†] meg ne fertéztessétek magatokat; én vagyok az Úr, a ti Istentek!

⁸De pártot ütének ellenem, s nem akarának hallgatni reám. Senki az ő szeme útálatosságait el nem veté és Égyiptom bálványait el nem hagyá. Mondám [2†] azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok Égyiptom földjének közepette.

⁹De cselekedtem az én [3†] nevemért, hogy ez meg ne gyaláztassék a pogányok szemei előtt, a kik közt ők valának, a kiknek szemei előtt megismertettem magamat velök, hogy kihozom őket Égyiptom földjéről.

¹⁰És kihozám őket [4†] Égyiptom földjéről, s vivém őket a pusztába.

¹¹És adám nékik parancsolatimat, és törvényeimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, [5†] él azok által.

¹²És adám nékik szombataimat [6†] is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjök.

¹³De pártot üte ellenem Izráel háza a pusztában, az én parancsolatimban nem jártak és törvényeimet megveték, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az [7†] én szombataimat megfertéztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok a pusztában, hogy elveszessem őket.

¹⁴De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék [8†] a pogányok szemei előtt, a kiknek szeme láttára kihoztam vala őket.

¹⁵És föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy be nem viszem őket a földre, [9†] melyet adtam nékik, mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;

¹⁶Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolataimban nem jártak, és szombataimat megfertéztették, mert bálványaik [10†] után járt vala szívök:

¹⁷Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem őket, és nem vetettem nékik véget a pusztában.

¹⁸És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az ő törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek.

¹⁹Én vagyok a ti Uratok, Istentek: az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek.

²⁰És az én szombatimat [11†] megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

²¹De pártot ütének a fiak ellenem, parancsolataimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjék, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombataimat megfertéztették; mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok a pusztában.

²²De visszavontam kezemet, s cselekedtem az én nevemért, [12†] hogy meg ne gyaláztassék a pogányok előtt, a kiknek szeme láttára kihoztam őket.

²³Föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy elszélesztem [13†] őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba;

²⁴Mivelhogy törvényeimet nem cselekedték, s parancsolataimat megvetették, és szombataimat megfertéztették, s atyáik bálványai után voltak szemeik.

²⁵És én is adtam nékik nem jó [14†] parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek.

²⁶S megfertéztetém [15†] őket ajándékaikkal, mikor tűzön vittek át minden elsőszülöttet, [16†] hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

²⁷Azért szólj az Izráel házának, embernek fia, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engem a ti atyáitok, hogy hűtlenül elszakadának tőlem:

²⁸Mikor bevittem őket a földre, a melyért fölemeltem kezemet, [17†] hogy azt nékik adom, megtekintének minden magas halmot és minden sűrű ágú fát, és ott áldozzák vala az ő áldozatjaikat, és ott adják vala haragra ingerlő [18†] ajándékaikat; és oda teszik vala kedvelt illatjokat, és oda öntik vala italáldozataikat.

²⁹És mondék nékik: Micsoda e magaslat, a hova ti gyülekeztek? És nevezik nevét magaslatnak mind e mai napig.

³⁰Ennekokáért mondjad Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Nemde a ti atyáitok módjára fertéztetitek-é meg magatokat, és az ő útálatosságaik szerint paráználkodtok-é?

³¹És ajándékaitok vitelével, mikor átviszitek fiaitokat a tűzön, fertéztetitek meg magatokat minden bálványaitok előtt mind e mai napig, és én engedjem, hogy megkérdezzetek engem, Izráel háza? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem!

³²És a mi lelketekben támadt, semmiképpen sem lesz meg, hogy azt mondjátok: Leszünk olyanok, mint a pogányok, mint a tartományok nemzetségei, szolgálván fának és [19†] kőnek.

³³Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy erős kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással uralkodom rajtatok.

³⁴És kiviszlek titeket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket a tartományokból, melyekbe elszéledtetek, erős kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással;

³⁵És vezetlek titeket a népek [20†] pusztájára, hol szemtől-szembe törvénykezem veletek.

³⁶A mint törvénykeztem [21†] a ti atyáitokkal Égyiptom földének pusztájában; úgy törvénykezem veletek, ezt mondja az Úr Isten.

³⁷És átviszlek titeket a vessző alatt, és hozlak titeket a frigynek kötelébe.

³⁸És kitisztítom közületek a pártosokat, és az ellenem támadókat, és a földről, melyen jövevények voltak, kihozom őket, de Izráel földjére nem fognak bemenni, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

³⁹Ti pedig, Izráel háza, azt mondja az Úr Isten, mindenitek [22†] járjon az ő bálványai után és szolgáljon azoknak; de azután bizony, hallgatni fogtok rám, és az én szent nevemet többé meg nem fertéztetitek ajándékitokkal és bálványaitokkal.

⁴⁰Mert az én szent hegyemen, Izráelnek magas hegyén, ezt mondja az Úr Isten, ott fog szolgálni nékem Izráel egész háza együtt azon a földön; ott kedvelem őket, ott kivánom meg a ti áldozataitokat és ajándékitoknak első zsengéjét mindenben, mit nékem szenteltek.

⁴¹Kedves illatban kedvellek titeket, mikor kihozlak titeket a népek közül és egybegyűjtelek titeket a tartományokból, melyeken elszéledtetek, és megszenteltetem ti bennetek a pogányok szemei előtt.

⁴²És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, [23†] mikor beviszlek titeket Izráel földjére, arra a földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy adom azt a ti atyáitoknak.

⁴³És ott megemlékeztek útaitokról, s minden cselekedeteitekről, melyekkel magatokat megfertéztettétek, s megútáljátok [24†] ti magatokat minden gonoszságtokért, melyeket cselekedtetek.

⁴⁴És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor cselekszem veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz útaitok és romlott cselekedeteitek szerint, oh Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten!

⁴⁵És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

⁴⁶Embernek fia! fordítsd orczádat délre, és szólj dél felé és prófétálj a déli mező erdeje ellen!

⁴⁷És mondjad a dél erdejének: Halld meg az Úr beszédét, így szól az Úr Isten: Ímé, én tüzet gyújtok benned, hogy megemészszen te benned minden zöldelő és minden aszú fát. Meg nem aluszik a lángoló láng, és megég a miatt minden orcza déltől északig.

⁴⁸És meglátja minden test, hogy én, az Úr gyújtottam meg azt, mert meg nem aluszik.

⁴⁹És mondék: Ah, ah, Uram Isten! ezek azt mondják nékem: Hát nem példabeszédekben beszél ez?