Ezékiel próféta könyve 22:1-31 KARB1908 - Bible AI

¹És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²És te, embernek fia, ítélni akarsz? meg akarod-é ítélni a vérontó várost? add [1†] tudtára minden útálatosságait,

³És mondjad: Így szólt az Úr Isten: Te város, ki közepében vért ontott, hogy eljőjjön ideje, és bálványokat csinált magának önmaga megfertéztetésére;

⁴Véred miatt, melyet [2†] ontottál, lettél bűnös, és bálványaiddal, melyeket csináltál, fertéztetted meg magadat, s közelebb hoztad napjaidat s eljutottál esztendeidig; azért adlak gyalázatul a pogányoknak, és csúfolásul minden tartománynak.

⁵A kik közel s távol vannak tőled, megcsúfolnak téged, te fertézett nevű, sok háborúságú!

⁶Ímé, Izráel fejedelmei, kiki az ő tehetsége szerint azon volt benned, hogy vért ontsanak.

⁷Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.

⁸A mi nékem szenteltetett, megútáltad, s szombatimat megfertéztetted.

⁹Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, s a hegyeken [3†] ettek benned, fajtalanságot cselekedtek közepetted.

¹⁰Az atya szemérmét [4†] föltakarták benned, a havivér miatt tisztátalant erőszakolták benned.

¹¹Egyik felebarátjának [5†] feleségével cselekedett útálatosságot, [6†] a másik meg menyét fertéztette meg [7†] fajtalanságban, s volt, a ki húgát, atyjának leányát erőszakolta benned.

¹²Ajándékokat vettek fel benned a vérontásra, uzsorát és kamatot szedtél, s nyerekedtél felebarátaidon csalárdsággal, s én rólam elfelejtkeztél, ezt mondja az Úr Isten.

¹³És ímé, összecsapom [8†] tenyeremet nyereségeden, a melyet csináltál, és a vérontásokon, melyek lőnek te benned.

¹⁴Vajjon megállhat-é szíved, avagy erősek lesznek-é kezeid azokban a napokban, mikor én számolok veled? Én, az Úr, szólottam és meg is cselekszem.

¹⁵És eloszlatlak téged [9†] a pogányok közé, és szétszórlak a tartományokba, s véget vetek tisztátalanságodnak.

¹⁶S örökségül bírlak téged a pogányok szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.

¹⁷És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹⁸Embernek fia! Izráel háza salakká lett nékem; egészen [10†] réz és ón és vas és ólom a kemencze közepette; ezüstsalakká lettek:

¹⁹Ennekokáért így szól az Úr Isten. Mivelhogy mindnyájan salakká lettetek, azért ímé, egybegyűjtelek titeket Jeruzsálem közepébe.

²⁰A mint egybe szoktak gyűjteni ezüstöt és rezet és vasat és ólmot és ónt a kemencze közepébe, hogy tüzet gerjeszszenek rá a megolvasztásra; így gyűjtelek egybe búsulásomban és haragomban, és bevetlek s megolvasztlak titeket.

²¹És egybegyűjtelek titeket, és rátok fúvom búsulásom tüzét, hogy benne megolvadjatok.

²²A mint megolvad az ezüst a kemencze közepében, úgy olvadtok meg ő benne, és megtudjátok, hogy én, az Úr öntöttem ki haragomat reátok.

²³És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²⁴Embernek fia! mondjad néki: Te vagy a föld, mely meg nem tisztult; esőt nem kapott a haragnak napján.

²⁵Pártosok az ő prófétái ő közepette; olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek, kincset és drágaságot elvesznek, özvegyeit megsokasítják őbenne.

²⁶Papjai [11†] erőszakot tettek törvényemen, s megfertéztették, a mi nékem szenteltetett! különbséget nem tettek a között, a mi szent és a mi köz, [12†] s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem.

²⁷Előljárói ő közepette mint a ragadományt ragadozó farkasok: [13†] vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek nyereséggel.

²⁸És prófétái mázolnak nékik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendölnek hazugságot [14†] nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! holott az Úr nem beszélt.

²⁹A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szűkölködőt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen [15†] nyomorgatja.

³⁰És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, [16†] és állana a törésen én előmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék.

³¹Ennekokáért kiontám haragomat reájok, megemésztém őket búsulásom tüzével, útjokat [17†] fejökhöz verém, azt mondja az Úr Isten.