Ezékiel próféta könyve 24:1-27 KARB1908 - Bible AI

¹És lőn az Úr beszéde hozzám a kilenczedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:

²Embernek fia! írd fel magadnak e nap nevét, épen ezen napét: Babilon királya épen ezen a napon [1†] jött Jeruzsálemre.

³És mondj példabeszédet a pártos házra, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts vizet is bele.

⁴Gyűjtsd össze a bele való darabokat, minden jó darabot, czombot, lapoczkát; válogatott csontokkal töltsd meg.

⁵Végy válogatott juhokat, és [2†] tégy máglyát a csontoknak is a fazék alá; forrald erősen, még csontjai is főjjenek benne.

⁶Ezokáért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, [3†] a fazéknak, a melynek rozsdája benne van, és rozsdája nem ment le róla! Darabról darabra szedd ki, a mi benne van: nem esett sors reá.

⁷Mert vére ott van közepében, kopasz sziklára [4†] ontotta, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.

⁸Hogy haragomat felindítsam és bosszút álljak, kopasz sziklára ontottam vérét, hogy be ne fedeztessék.

⁹Azért így szól az Úr Isten: [5†] Jaj a vérontó városnak! én is nagy máglyát rakok!

¹⁰Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfőjjenek.

¹¹És állítsd üresen az ő szenére, hogy meghevüljön s megtüzesedjék ércze, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék [6†] rozsdája.

¹²A fáradozásokat kifárasztotta, és nem ment le róla az ő sok rozsdája, tűzbe hát rozsdájával!

¹³A te tisztátalanságodban fajtalanság van, mivelhogy tisztogattalak, de meg nem tisztultál, azért tisztátalanságodból többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugotom [7†] haragomat rajtad.

¹⁴Én, az Úr szólottam; jőni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök: a te útaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, ezt mondja az Úr Isten.

¹⁵És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹⁶Embernek fia! ímé, én elveszem tőled [8†] szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könyed ne hulljon.

¹⁷Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s [9†] ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.

¹⁸És szólék reggel a néphez, és estére meghala feleségem, és úgy cselekedém reggel, a mint meg vala hagyva nékem.

¹⁹És mondá nékem a nép: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit jelentenek ezek nékünk, hogy te így cselekszel?

²⁰És mondék nékik: Az Úr beszéde volt én hozzám, mondván:

²¹Mondd meg az Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én megfertéztetem szenthelyemet, a ti erősségteknek [10†] kevélységét, szemeitek gyönyörűségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el.

²²És úgy cselekesztek, a mint én cselekedtem: bajuszotokat be nem fedezitek, s az emberek kenyerét nem eszitek,

²³S fejékességtek fejeteken, és saruitok lábaitokon lesznek; nem sírtok s nem jajgattok, hanem megrothadtok vétkeitekben, s nyögve fohászkodtok egymáshoz.

²⁴És lészen néktek Ezékiel csodajelül: a mint ő cselekedett, egészen úgy cselekesztek ti is, mikor ez eljő; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

²⁵És te, embernek fia, bizonyára azon a napon, mikor elveszem tőlök erősségöket, dicsőségök örömét, szemeik gyönyörűségét [11†] és lelkök kívánságát, fiaikat és leányaikat:

²⁶Azon a napon, a ki megmenekült, eljő hozzád, hogy hírt mondjon néked.

²⁷Azon a napon [12†] megnyílik szád ott a megmenekült előtt, és szólasz és tovább nem maradsz néma; s leszel nékik csodajelül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.